Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945
deltetésű munkásszázadokat, szakaszokat állítottak össze. Ilyen munkásszázadok tevékenykedtek Ipolyságon és Szekszárdon, ógyallán, Komját és Bánkeszi községekben. 139 Munkájuk jellege a munkásszázadok felhasználása miatt több vonatkozásban elkülönült a mezőgazdasági vagy ipari munkát végzőktől, így indokolt az, hogy e kérdéssel viszonylag röviden, de külön foglalkozunk. A munkásszázadokban szakaszokban dolgozók az állam javára végzett közmunka után az elhelyezésen és ellátáson felül a napi 40 filléres zsolddal együtt naponta (egyéb pótlék nélkül) 60 fillér keresethez jutottak. A más jellegű (gyári, mezőgazdasági stb. megrendelésre, szerződéses alapon végzett) munka után viszont napi 1-2,70 pengőt, egyes területeken 3-6 pengőt kerestek a lengyel katonai személyek. így érthető, hogy az állam javára végzett munka elég népszerűtlen és kedvezőtlen volt az internált katonáknak. A lényegen mit sem változtatott az, hogy a kincstári munkát végzők részére teljes ellátást (szállást, élelmezést, ruházat és orvosi kezelést) biztosítottak. Az élelmezést is központilag állapították meg. A katonai internáltak napi kenyérfejadagja 1941 szeptemberéig 700 g (a téli hónapokban, amikor nem végeztek munkát, 500 g) volt. 1 0 Számos irat, visszaemlékezés szerint a lengyel legénységi állományú személyek szociális helyzete, ellátása, zsoldilletménye azonos szinten volt a hátországi szolgálatot teljesítő magyar katonákéval. ,A közmunkára való kirendelés a következőképpen történt. A lengyel rangidős tiszt jelenlétében a magyar táborparancsnok kihirdette, hogy hol milyen munkát kell végezni, említést tett a fizetésről, a szállásról stb., majd közölte velünk, hogy hány munkásra van szükség. A konkrét szervezés már a rangidős lengyel tiszt dolga volt, aki kijelölte a kisebb egységek parancsnokait.[...] Abregenci lakáskörülmények miatt [is] igyekeztünk elhagyni a tábort. Általában a terepre kiérkezve tudtuk meg mindazt, amit addig elhallgattak előlünk. [...] Magyar részről ígéretekben, lengyel részről néha - fenyegetésekből nem volt hiány. [...] A katona kis pont volt, dolgozott, mert azt megkövetelték, de azért ott lazított, ahol tudott, és leleményes volt. Gyakran járt túl a mérnökök eszén. [,..]" 141 A Duna, Vág, Zsitva, Garam és az Ipoly folyók szabályozásánál partvédő és különböző más földmunkák végzésén 1941-től több lengyel katonai munkásszázad dolgozott. A munkásszázadok feladata Komárom, Nyitra, Pozsony valamint a Bars-Hont vármegyék területén folyószabályozási és partvédő munkák elvégzése volt. 142 Ódalmand és Esztergom környékén mintegy 300 lengyel katona tevékenykedett. A Nyitra és Zsitva folyók völgyében vízügyi (partvédő) munkák elvégzésére az illetékes megyék alispánjai 400 fős lengyel munkásosztag kivezénylését kérték. 143 Az Ipoly völgyében közel 200 lengyel katona dolgozott. 1 4 A kincstári munkát végző lengyel katonai személyek munkavégzésére, helyzetére vonatkozóan az Ógyalla, Bánkeszi környékén dolgozó lengyel „műszaki" alakulatok tevékenységéből tájékozódhatunk. A HM. 21. osztálya a Nyitra és a Vág folyók völgyében szükséges vízügyi munkálatok elvégzésére kezdetben két lengyel munkásszázad felállítását és kiküldését tervezte. A megszervezésre kerülő munkásszázadokba századonként 2 lengyel tiszt, 5 altiszt, 150 fő legénység, mérnök, orvos és szakács volt beosztva. A lengyel munkásszázadokhoz kíséretül 1 magyar tiszt, l-l altiszt és 5-5 fő őrlegénység tartozott. 14 "' A munkástáborok személyi állományának zöme kollektív munkát, egy része szerződéses munkát végzett. A pilisvörösvári táborból 1943. február 1-jei létszámkimutatás szerint 7 tiszt, 17 altiszt és 683 katona mezőgazdasági jellegű munkán, 6 tiszt,
