Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

indokkal, hogy a „...katonai bevonulások miatt munkáshiány van és szakmunkást nem lehet kapni."

101 A tényleges munkaerőhiánnyal magyarázható az, hogy Keszthely város villanytelepén is több lengyel szakmunkást találunk. Szár község kútfúrási munkálatain, a Magyar Brown Boveri Művek Villamossági Rt. üzemeiben és a Somogy Megyei Mérnöki Hivatalban, a Balatoni Hajózási Rt. munkahelyein (műszaki beosztásban) is dolgoztak lengyelek.

102 Az alsózsidi Lengyel Polgári Menekült Táborból Marian Dabrowski több honfitársával együtt 1942 szeptemberében a nagykanizsai Stern Mór és Fia téglagyár alkalmazottjaként dolgozott. A téglagyárban alkalmazott lengyelek fizetése „...a téglagyári munkásoknak megállapított munkabér, amely munkanemenként változó, de óránként 0,36 pengő, plusz 30% volt."

103 Berényi Béla cement, mész, szén nagykereskedő cementgyárában 4 fő, Bujdosó István cementgyárában 2 fő, Horváth János keszthelyi jéggyárában szintén 2 fő, a Kisbalaton Vízrendező Társulatnál és a keszthelyi kórházban l-l fő dolgozott. A keszthelyi állami útépítkezés 71-es szakaszán 8 lengyel szakmunkás, a Festetics uradalom Georgiconi Intézőségében 16 lengyel szakember „állandó napszámosként" dolgozott.

1 Franciszek Waclawski vasöntő szakmunkás havi 120 pengőt, Zygmunt Slusarczyk havi 280 pengőt keresett.

105 A keszthelyi polgári táborból 1944. január elején 7 fő, a nagykanizsai MAORT-nál napi 16-18 pengős (!) bérért, többen Budapesten építkezéseken havi 280 pengőért, mások a bakonycsernye-veszprémi Államépítészeti Hivatalban dolgoztak.

106 Kötcse község Tejüzemében 1944 márciusában napi 5 pengős keresettel ugyancsak találunk lengyeleket.

10 Az ország egyes területein élő lengyel munkavállalók fizetésében korabeli források szerint jelentős eltérések mutatkoztak. A zugligeti munkástáborhoz tartozó szekszárdi munkásosztag tagjai mezőgazdasági (szőlészeti) és építkezési munkán dolgoztak, napi keresetük munkától függően, 1,50-4 pengő között váltakozott. A budapesti Hunnia filmgyárban 1942-ben 60 lengyel menekült dolgozott, átlagos napi keresetük 4-10 pengő volt, de volt néhány olyan lengyel szakember is, aki napi 10-12 pengős keresettel rendelkezett.

108 A lengyel bányászok tevékenysége Magyarországon a háború alatt a menekültek egy jelentős része különböző magyar bányákban (szén, kő, bauxit, kavics) dolgozott. A bányamunka a lengyelek tevékenységének egyik érdekes és fontos - bár nem konfliktus mentes - fejezete. Mindenesetre olyan kérdés, mely magyar-lengyel munkásmozgalom-történeti vonatkozásban is figyelemre méltó momentumokat tartalmaz. Az Iparügyi Minisztérium a munkaerőgondokra hivatkozva a IL M. 1. főcsoportfőnökség hozzájárulásával 1940-ben a lengyel katonai menekült táborokból bányamunkásokat: vájárokat, segédvájárokat és segédmunkásokat (bányanapszámosokat) toborzott, akiket elsősorban a brennbergbányai, várpalotai és a Salgótarján környéki szénbánya és az Iszkaszentgyörgyhöz (Gánthoz) tartozó bauxitbányaüzemekben alkalmaztak. A H. M. 1. főcsoportfőnökének parancsára, részben az esztergomi Lengyel Katonai Műszaki Munkászászlóalj állományából, részben Sárvárról, összesen 1000 fő önként vállalkozó lengyel katonát kisegítő bányamunkára Aszódra irányítottak. Ugyanakkor a kapuvári Lengyel Katonai Táborcsoport táboraiból 200 főt Tatabányára