Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból
1923-ban megalakult a magyar Királyi Állami Jegyintézet, mely államjegyeket bocsátott ki. Végül 1924-ben megalakult a Magyar Nemzeti Bank, melynek első elnöke Popovich Sándor, alelnökei Pap Béla és Bernáth István lettek. Mellettük egy 12 főből álló főtanács létesült, annak tagjai 4 pénzügyi, 4 mezőgazdasági, 2 ipari és 2 kereskedelmi szakértő volt. A mezőgazdasági szakértők közé engem is megválasztottak, s az is maradtam 1938-ig, amikor a Magyar Nemzeti Bank alelnöke lettem. A főtanács ülései mindig nívós, tanulságos és érdekes ülések voltak, mivel éreztük az ország gazdasági ütőerejének lüktetését. Popovich Sándor jóval későbbi halála nagy veszteség volt. Utóda Imrédy Béla lett, volt pénzügyminiszter és kiváló pénzügyi szaktekintély (akkor még senki sem sejtette későbbi politikai fordulatát). Régi szokás volt a Magyar Nemzeti Casinóban, hogy évenként díszebédet tartottunk nagy alapítójának, Széchenyi Istvánnak emlékére. Az emlékbeszédet egy előre kijelölt tag mondta el. 1925-ben engem ért ez a kitüntető feladat. Az asztalon állott az aranyból készült Széchenyi-serleg tokaji borral töltve, s abból kellett nagy alapítónk emlékére inni. Ezúttal mint díszszónok az asztal közepén kellett helyet foglalnom a kormányzó és a miniszterelnök között. Úgy éreztem, jól sikerült a beszéd, mindenesetre jól esett a Casino nagyszámú jelen levő tagjainak elismerése. 1927-ben választottak meg egyhangúlag az újonnan alkotott felsőház tagjává, melynek ülésein állandóan részt vettem. Tagja lettem a pénzügyi és a külügyi bizottságnak és elnöke a mezőgazdasági bizottságnak. Ugyancsak tagja lettem a kormányrendeletek tervezeteinek megbeszélésére létesített ún. 33-as bizottságnak, mely felsőházi és képviselőházi tagokból állt, és rendszerint havonta ülésezett. Ugyancsak megválasztottak a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének elnökévé, e tisztséget 10 évig viseltem, amikor is Gyula öcsém lett ennek a szövetkezetnek vezérigazgatója. Akkor természetesen lemondtam erről a tisztségről. Továbbá tagja voltam a Tanulmány- és Vallásalap Ellenőrző Bizottságának, ( melynek a mindenkori hercegprímás volt az elnöke) valamint a Gazdasági Biztosító Szövetkezet igazgatóságának is. Közéleti működésem alatt tizenhárom földművelésügyi miniszterrel volt dolgom, név szerint: Darányi Ignác, Tallián Béla, Ghillányi Imre, Buza Barna, Szabó István, Mayer János, Ivády Béla, Purgly Emil, Darányi Kálmán, Mezőssy Béla, Kállay Miklós, Teleki Mihály és utoljára Bánffy Dániel. Ezek között két kimagasló egyén volt: Darányi és Ghillányi. Mint a Cukorrépa-termelők Szövetségének elnöke, többször merültek fel nehéz problémák a Cukorgyárosok Szövetségével, de mindig sikerült közös megegyezésre jutni. ,Atyám szociális érzésű realista konzervatív volt. Személyes függetlenségét oly sokra tartotta, hogy soha nem volt tagja semmiféle pártnak, nehogy véleményének szabad nyilvánításában ez bármiképpen is korlátozza. Gyakran kérték, lépjen fel képviselőnek, hisz kétségtelen népszerűsége biztosította volna megválasztását, ezt azonban mindig elutasította. Képviselőjelöltek, főleg kormánypártiak rendszeresen jöttek köszönteni és támogatását kérni, de mindannyiszor csalódottan távoztak, mert nyíltan megmondta nekik, hogy senkit sem akar politikailag befolyásolni. Gyakran jöttek hozzá a választások idején a falubeliek, az alkalmazottak tanácsot kérni, hogy kire szavazzanak. Azt felelte: arra, akiben a legtöbb bizalmatok van. Emlékszem egy alkalommal a választásokon atyám a kormánypárti, anyám az ellenzéki (kisgazdapárti) jelöltre szavazott, mert azt szimpatikusabbnak találta. Nagybátyám, Somssich Antal egyébként kisgazdapárti képviselő volt.
