Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között
mert Nagyatádi Szabó István olyan új politikai úton indult el, ami már nem volt származtatható abból a múltból, aminek közös részesei voltak 1919 előtt. 1919- november 30-ika valóban határkő a Kisgazdapárt történetében. Amint I9O8 és 1909 között megtanulták, hogy még a 48-asoktól is függetleníteni kell magukat, úgy felejtették el és kopott meg ez az eszme 1919-re; a Független Kisgazdapártból Egyesült Kisgazdapárt lett. 1919 szeptemberében annak a Nemzeti Hadseregnek adtak segítséget és biztosították a dunántúli kisgazda katonai bázist, amelyik arra kényszerítette, hogy a Földműves Párttal egyesüljön. Ezzel elsüllyedt az a történelmi előny, amit 1908-tól halmoztak fel. Nagyatádi „nemzetmentő 1 ' illúziókat táplált Horthy Miklós irányába, ő pendítette meg először, hogy kormányzóvá kell választani. Horthy igen sokat köszönhetett Nagyatádinak, de mindezt annyira elfelejtette, hogy négy év múltán, mikor a gyászolók utolsó útjára kísérték, még csak el sem ment a temetésére. Az 1919-es novemberi fúzió után úgy megkiskorúsították a nagybirtokos érdekek politikusai, hogy 1920 augusztusában már nem is a maga földreformjavaslatát nyújthatta be, hanem Rubinekét. Közigazgatási, adózási és választójogi reformjait rendre megbuktatták 1920 után. Majd következett a második pártfúzió gr. Bethlen István Egységes Pártjával, aminek a végeredménye az lett, hogy a felbátorodott nagybirtokos talpnyalók kikezdték Nagyatádi Szabó István becsületességét. Az Esküdt-ügyet, mint stigmát akasztották rá, hogy ezzel úgy 7 kiűzzék a magyar politikából, mint a proletárdiktatúra alatt. Már hazatérése előtt politikai hulla volt. Sorsa más volt, mint Áchim L. Andrásé, de a vég nem nagyon különbözött. A nemzetközi közvéleményben 89 , de itthon is a parasztok között elterjedt az a nézet, hogy Nagyatádi Szabó Istvánt az urak meggyilkolták. 90 Még ma is sok somogyi paraszt tudatában így él, pedig a gyilkosság nem volt közvetlen, hiszen agyembólia végzett vele azután három nappal, mikor visszatért szülőföldjére, Erdőcsokonyába. A nagybirtokosok 1919. november 30-ikával induló sikeres akciójuk valósággal elsöpörte a Kisgazdapártot, és ezt 61 évesen nem lehetett elviselni. Felesége két évvel később már belenyugodva a halálába minderről így nyilatkozott: „Haza jött meghalni. Szerdán jött, csütörtökön, pénteken itthon volt, szombaton vége lett." „Szép nagy temetés... A Bethlen is itt volt, sokan eljöttek. És a múlt halottak napján is eljöttek a sírjához. Aztán vége... Vége. A temetés óta nem járt lenn senki. A kisgazda-képviselők is messze elkerülték Erdőcsokonyai. A föld, amely adta magából Szabó Istvánt, visszavette, és azóta csöndes itt minden. A Turul elszállt, kinek kell a párja?" „Nem küszködik senki a szegény gazda érdekében. Itt is, mindenütt széthull az egész. Mint a dongólégy röpdös szerte, céltalan a magyar kisgazdatömeg. Nem tudja őket összefogni senki. Se Meyer, se senki." „Most nincs itt már semmi. Kisgazdák vannak, de a népesség érdekeit nem nézi senki. Ulain a képviselő, itt nem volt még soha! Még beszámolót sem mondott!" „Nincs olyan ember, mint ő volt és nem is lesz egyhamar... Szabó István dolgozott és nem maradt utána semmi. Negyven hold föld ez az egész. Meg ez a kis ház. A nyugdíjam hárommillió minden hónapban. És mindenekelőtt becsületes volt! Semmi sem fért a kezihöz. Ezt én mondom, az Isten is úgy segít. A negyven holdat is úgy 7 örökölte...!" így 7 perlekedett az arcátlan Esküdt-ügy vádjaival, még két év múlva is frissen tudta, hogy férjét az vitte a sírba.
