Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között

csak meggyorsította a Kisgazdapárt elszakadását a liberális pártoktól, de maga a mozgalom is igen szorult helyzetbe került. Nyilvánvaló volt, hogy a keresztény és a liberális oldalon létre hozott pártegyesülésekkel nem lehet egy stabil koncentrációs kormányt megalkotni. A pártok tömegereje nagyon is számított. A legnagyobb, és főleg falusi tömegeket tömörítő Kisgazdapárt ettől a pillanattól kezdve nagyon fontos tényezővé vált. A konzervatív oldalon az a tömegháttér, amivel az OMGE Földműves Pártja rendelkezett, gyenge volt, és ez okozta a nagybirtokosok átmeneti meghátrálását; a kisgazdamozgalom látszatra a legstabilabb magyar politikai erő volt. A nagy politikai gyakorlattal rendelkező nagybirtokosok, akik közül sokan angol szimpátiát is felmutattak, helyeselték a fővezér politikai megerősödését, miközben arra törekedtek, hogy elvesztett politikai pozícióikat visszaszerezzék. Clark tárgyalt Horthyval is, aki szavát adta féktelen tisztjeinek kordában tartására, amit az angol követ még el is hitt. Ez olyan politikai jobbratolódást eredményezett, hogy a Horthyt addig tisztelő Nagyatádi Szabóra olyan nyomást lehetett gyakorolni, ami kedvező volt Horthynak és a nagybirtokosoknak egyaránt. Horthy első budapesti találkozása alkalmával szemrehányást tett Nagyatádi Szabónak a „liberális kaland" miatt, azt kérdezte tőle: hogyan lehetett ilyen hazafiatlan erőkkel szóba állni? Horthy és a konzervatív erők erősödése a magyar politikai életben végérvényesen megpecsételte Nagyatádi Szabó és a kisgazdamozgalom sorsát. Az 1919-es októberi liberális útkeresést Horthy és a konzervatív erők nem tudták olyan toleranciával kezelni, mint egy évvel korábban a Hadik-kormány felé történt útkeresést kezelte az őszirózsás forradalom. Clark november 5-én kezdett tárgyalni a pártokkal. Közben Horthy és gr. Bethlen a politikai ellenforradalom alig látható vezére is tárgyalt a pártokkal, közöttük a liberálisokkal, a szocialistákkal és a kisgazdákkal. A szocialisták fanyalogtak a miniszteri széktől, a kisgazdák kaptak utána. November 7-dikén Nagyatádi Szabó és Horthy találkozóját állítólag Giesswein Sándor és Lovászy Márton készítette elő.'

7 Nagyatádi nyilatkozott a tárgyalásokról; „Azért, hogy a szociáldemokraták Friedrichékkel szemben minél nagyobb eredményt érhessenek el, nem vagyok hajlandó kockáztatni a koncentrációt."

8 Ahogy Horthy bevonult Budapestre, az addigi politikai erőviszonyokban nagy átcsoportosulás tapasztalható. A tömeges letartóztatások az egyébként is bomlékony liberális csoportosulást szétmálasztotta. Az őszirózsás forradalomhoz való visszatérés utolsó illúziója is semmivé vált. Miközben a Gellért Szállóban mulatozó tisztjeitől körülvett Horthy igyekezett tudatosan ráijeszteni Nagyatádi Szabóra, főleg politikailag arra törekedett, hogy a gyenge tömegháttérrel rendelkező keresztény és konzervatív erőket Nagyatádi tömegeivel erősítse, és ezzel saját katonai diktatúráját, amit a történetírás ellenforradalmi kurzusnak nevez, stabillá tegye. Horthy nyomása a kisgazdamozgalomra november 7-dikével kezdődött; Vázsonyit nagyon utálta, hiszen ők nem akarták beengedni Budapestre. Ennek az állandó nyomásnak jó példája a Friedrich-kormány belügyminiszterének 1925-ben Horthy ellen tett vallomása a katonai bíróság előtt:, A fővezér úrnak politikai beszélgetések alkalmával (gr. Andrássy Gyula, Rakovszky Iván, Beniczky Ödön) kedvelt szavajárása és kézmozdulata volt - Ha pedig Nagyatádi nem paríroz, akkor... - és akkor jobb karjával mindig olyan mozdulatot tett, mint mikor valaki visszájáról döfi másnak a bordái közé a böllérbicskát."

79 Horthy megismétlődő nyomását jól jelzi a távirat, amit a siófoki fővezérség küldött Friedrich Istvánnak: hasson oda, hogy „... azok a kisgazdatömegek, amelyek ma Nagyatádi Szabó István mellett állnak, az egészséges keresztény blokkba bevonassanak."

80