Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között

hirtelen augusztus 1. utáni politikai mozgékonysága arra utal, hogy várta a proletárdiktatúra összeomlását. Tehát a politikai életet is szorgalmasan figyelte, és szinte március 21-ike óta várta az alkalmat, hogy mint kisgazda-politikus, mikor térhet vissza az országos nagypolitikába. Politikai stratégiájának éle a szocialista politikusok felé irányult még akkor is, ha azok olyanok voltak, mint a Peidl-kormány szocialistái. Peidl augusztus 4-ike és 6-ika között tárgyalt Nagyatádi Szabó Istvánnal és Giesswein Sándorral arról, hogy lépjenek be az ún. szakszervezeti kormányba.

43 De a Peidl-kormányt Friedrich István augusztus 6-ikán este katonai puccsal megdöntötte. Miniszterelnöknek önmagát, kormányzónak pedig Habsburg Józsefet nyilvánította ki. Nagyatádi Szabó Istvánnak a minisztersége ezeknek az eseményeknek a sodrában elmaradt. Friedrich István első kormánya, amely augusztus 7-én lépett hivatalba, ügyvezető kormány volt, ahol a tárcák élén minisztériumi főtisztviselők álltak.

44 Friedrich az első minisztertanácsi ülésen kijelentette, hogy visszatérnek - mint jogalaphoz - az 1918. október 31-ike előtti állapotokhoz.

4

'' Nagyatádi Szabó azért nem lépett be a Peidl-kormányba, mert az akkori politikai elgondolásaiból kizárta a szocialistákat. Érdekes esetet írt le ezzel kapcsolatban Buchinger Manó: „Friedrich körül azután elég keserves komédiák zajlottak le. Hazaérkezésünk után alig néhány órával már ott ültünk valamilyen Lloyd-társulati teremben, ahol a megjelentek között „kormányalakítási" megbeszélések folytak. Az ott jelenlévő urak abban egyet értettek, hogy Friedrich nem alkalmas s főképpen egyet értettek abban, hogy ők mindenképpen alkalmasak... Szóba került a szociáldemokratákkal való kooperáció és koalíció kérdése is. Ekkor némi csodálkozásomra, Nagyatádi Szabó úgy ugrott fel, mintha vipera marta volna meg. Vérvörös arccal kijelentette, hogy ő pedig a szocialistákkal nem hajlandó együttmenni. A többi ottlévő, valamikor ellenzéki pártokhoz tartozó urak ugyancsak tettek hasonló kijelentéseket. Ebből már látni lehetett, hogy a Szociáldemokrata Pártot ezek az urak „a történtek után" olyannak tekintik, mint amelynek „forradalmi bűnbeesés" miatt először holmi purgatóriumban kell megtisztulnia."'

6 Ez a tanácskozás augusztus 13-án volt. A résztvevők között ott voltak a liberális ellenzék képviselői (Vázsonyi, Lovászy, Nagyatádi Szabó), de mások is (Huszár, Haller, Beniczky, Heinrich és Sokorópátkai Szabó). A tanácskozáson szóba került egy koalíciós kormány, de az éppen Nagyatádi Szabó ellenállása miatt meghiúsult. A tanácskozásról egyesek közben eltávoztak és ők miniszterek lettek a második Friedrich-kormányban. Lovászy, gr. Teleki, Nagyatádi Szabó, Huszár és Haller voltak a távozók között.

47 A visszaemlékezés jól adja vissza, hogy a proletárdiktatúra bukása után mennyire amorf volt a politikai helyzet és mennyire összekuszálódtak a korábbi politikai frontok. Az első Friedrich-kormány ideiglenes volt, és augusztus 10-ike körül indultak meg a tárgyalások a kormány véglegesítésére. A több napig tartó tárgyalások eredményeként a második Friedrich-kormány elég széles politikai palettát mutatott. A kormányba belépett Lovászy és Nagyatádi Szabó az őszirózsás forradalmat képviselték annak ellenére, hogy Friedrich az 1918. október 31-ike utáni állapotokat jogalapnak nem fogadta el. Nagyatádi belépését igen erősen motiválta az, hogy Garami Ernő javaslatára a szociáldemokraták nem léptek be a kormányba, holott sokan jónak látták volna. A szocialisták véleménye azon alapult, hogy Friedrichben nem látnak elég biztosítékot az őszirózsás forradalomhoz való visszatéréshez, másrészt József főherceg személye akadályt jelent ezen az úton, holott József