Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között
1919 húsvétján szintén történeti tény, keresni kell azt is, hogy szocialista oldalról mi motiválta ezt a találkozót? Bármennyire igyekeztek az április 7-ike és az április 10-ike közötti tanácsválasztásokat ünnepélyessé tenni, az mégis nem mutatta, hogy a falu és a város népe egységesen felsorakozik a tanácskormány mögött. Hiába választottak falusi, városi és megyei tanácstagokat és megválasztották a Tanácsok Országos Gyűlésének küldötteit, 23 a paraszti lakosságban, de különösen a kisgazdákban bizonyos csalódottság alakult ki. A Tanácsköztársaság az első világháború pokla után nem a politikai kibontakozás elősegítője lett, hanem éppen fékezője. Ezt még Kun Béla is észrevette, bár ő és politikai csapata a forradalom-ellenforradalom ideologikus keretei között gondolkoztak, ami teljesen alkalmatlan volt a néptömegek politikai érdeklődésének kibontakoztatására. Az ilyen irányú tapasztalatait később így fejezte ki: ,A módosabb kis- és középgazdák is passzívan fogadták az új rendet." 2 " 4 A Tanácsköztársaság kikiáltása a forradalom társadalmi bázisának jelentős összeszűkülését eredményezte. A pártok beszüntetése, az egypártrendszer mély politikai közönyt eredményezett. Az őszirózsás forradalom pezsdülő politikai élete után a kontraszt igen erős volt. Ahhoz a valóságtól erősen elszakadt szocialistának kellett lenni, hogy ezt ne érzékelje. A politikai monopóliumra törekvő szocialisták magukra maradása már áprilisban nagyon is nyilvánvaló volt. Ez a kétségbeejtő politikai helyzet okozta aztán azt, hogy Nagyatádi politikai kontaktuskeresése hiú reményeket ébresztett. Még létre sem jött az erdőcsokonyai találkozó Nagyatádi és a kaposvári szocialisták között, de a BM vidéki sajtóosztálya már tudni vélte: „Szabó Istvánnak és volt pártjának vezető embereivel tárgyalások indulnak meg, amelyek kétségtelenül eredményre vezetnek, és ez esetben a Somogy Megyei Szocialista Párt hatalmas tábora megnövekszik a volt Kisgazdapárttal." Mindez kitűnően dokumentálja, hogy a szocialisták politikai vágyaikhoz szerették volna igazítani a valóságot. Maga Nagyatádi Szabó István az akkor fiatal történésznek, Bodrogközy Zoltánnak beszélt erről a találkozóról. így emlékezett vissza: „Mire magyarázzák, tisztelt barátaim azt, hogy nekem, aki egész életemben dolgoztam, a maguk elvtársai nem adtak szavazati jogot?" 25 Ezután a kaposvári szocialista vezetők politikai fondorlattal léptek fel, és olyan értesülést mímeltek, mintha Nagyatádi Szabó már belépett volna a pártjukba. Nagyatádi válasza erre a következő volt: ,Amit önöktől hallok, hogy a Szociáldemokrata Pártba beléptem volna, még csak szóba sem került. Olyan határozottsággal ragaszkodom egész múltamhoz és politikámhoz, hogy erre a lépésre még csak felszólítani sem mertek. Ezt a mesét csak azért találták ki, hogy kisgazdatársaimat beugrassák, de nem hiszem, hogy ilyen eszközökkel célt érnek." 2 Nincs semmi más, ami jobban igazolná, hogy milyen légkörű volt a találkozó Nagyatádi lakásán, mint a Somogyi Vörös Újság cikkének egy része: „Csak egy aggálya van Szabó Istvánnak a proletárdiktatúrával szemben. Mi lesz a kisgazdák földjével?" 27 Bármennyire hamis híreket közölt a Somogyi Vörös Újság az erdőcsokonyai találkozóról, itt-ott mégis előbukkanik a szövegből Nagyatádi kemény ellenállása: megbeszélték „egymással pártállásukat", mondja a rövid híradás. ,Ami elmúlt, felejtsük el. Ne okolja egyik sem a másikat. Ne tegyen az elmúltakért szemrehányást a falu a városnak s a város se ingassa meg a falu iránti bizalmat régi sebek fölszaggatásával..." 28 Ezek a sorok azokra az évtizedes ellentétekre utalnak, amelyek a Kisgazdapárt somogyi szervezetei és a Kaposvári SZOP között kialakultak. A cikk szerint pedig ezek kellett, hogy 7 szerepeltek a találkozó eszmecseréjében, akkor még inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Nagyatádinak eszébe sem jutott, hogy belépjen.
