Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII—XX. századi történetekből (2. közlemény)

A legtöbb helyen egyszerűen csak Szőlőkapu, Högykapu vagy a hegy nevéről Kőhegyi-kapunak nevezték a szőlőhegyi bejárókat.

140 A szőlőhegyek sok helyen közvetlenül a községgel voltak határosak, de voltak olyan települések, ahol több km-t is kellett gyalogolni, mire kiért a szőlősgazda szőlőjébe. Néhány községnek több szőlőhegye is volt. A hegyközség név híven tükrözi, hogy a szőlőhegyeknek állandó lakói is voltak. A kőröshegyi Boros-hegyen 15 család élt. Kéthelyen, az 1970. évi népszámlálás adatai szerint, a Kéthelyi-hegyen 138, a Sári-hegyen 52, a Baglyas-hegyen szintén 52 személy lakott. Egyes articulisok viszont egyenesen tiltották, hogy a szőlőhegyeknek állandó lakosai legyenek.

141 A hegyvám eltörlése után tovább élik életüket a hegyközségek. Az 1894. évi rendelet a hegyközségek megalakítását megengedi, de nem rendeli el. Az. 1929-ben hozott rendelet a hegyközségek megalakítását kötelezővé teszi, de csak a 150 k. hold, vagy annál nagyobb összefüggő szőlőterület esetén. Ennél kisebb területen a hegyközség megalakítása nem kötelező. Az 1938. évi XXXI. te minden 50 k. hold szőlővel rendelkező településen kötelezővé teszi a hegyközségek megalakítását. Ennél kisebb szőlőterülettel rendelkező községek esetében a társulás önkéntes. Tehát még a 20. század 30-as éveiben is alakulnak hegyközségek, de vannak nagy múlttal rendelkező egyesületek is. A somogytúri hegyközség 1939-ben alakult újjá. 1948-ban 207 tagja volt. Szőlőterületük 79 hold európai és 21 hold Otelló. A szőlőtulajdonosok közül 22 viszi, és egy-egy látrányi, berencsei, budapesti, nagycsepelyi és tardi lakos volt. 2 A kőröshegyi hegyközségnek a 30-as években 390 hold szőlőterülete volt. A 40-es években Szelényi József tanító volt a hegyközség elnöke.

143 (Azt biztosan tudjuk, hogy 1801-ben Kis Pál, 1812-ben Farkas Mihály, 1815-ben Molnár József töltötte be a hegybírói tisztséget. ) A böhönyei hegyközség jegyzőkönyvében a következőket olvashatjuk: 1940. A gazdák követelése, hogy a direkttermő (Otelló) szőlőből legalább 250 n.ölet továbbra is megtarthassanak. Ebben az időben a hegyőr és a hegybíró fizetése egyaránt 300—300 P volt. 1942. A hegyközségnek külön postása volt, akire nagyon sokan panaszkodtak, mert a levelek elkallódtak. Az 1946. évi jegyzőkönyv fő témája a borbeszolgáltatás. 1947. A hegybíró és az elnök kifogásolta, hogy néhány szőlősgazda kéteshírű egyéneknek adta ki a szőlőhegyen levő épületeket. 1948. Az utolsó jegyzőkönyvből (nov.28. ) megtudjuk új vezetőséget választottak. A hegyközségek megszüntetéséről azonban egyik jegyzőkönyvből sem szerzünk tudomást.

144 1948 titán a szőlőhegyek termésének hasznosítására különböző társulások, csoportok jöttek létre.^ 10. Présházak, pincék A pannonhalmi apátság történetéből tudjuk, hogy már a 13- században pincékben tárolták a somogyvári Szent Egyed apátság borát. A14. században a somogyi szőlőművelő jobbágyok rendes telekbeli tartozéka volt a pince.

14 A változatos pinceformákat a bortermelésnek az északibb övezetekben való elterjedése, a borok csökkentebb állóképessége, ezeken a területeken nagyobb értéke teremtette meg. E szerint alakult ki hazánk területén is a pincekultúra. Délről