Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Varga Károly: Farkas Ferenc dél-dunántúli pásztorember élete

Alexanderpusztán tette életének legnagyobb útját, mégpedig vasúton: disznókat kísért makkoltatni grófjának parancsára a Zemplén megyei Koskóczra. Mint a sertések jó ismerője — nemcsak őrzője, de megértő gondozója, — nagyon ellenezte a gróf tervét. A makkoltatás valóban nem is bizonyult szerencsés gondolatnak. <S hét múlva, miután a disznók tetemes része elhullott, visszavitték a megmaradt kondát. Visszajövet Budapesten is átutazott. Az első világháború ekkor már vége felé közeledett. Farkas Ferenc pedig a 4 év véres küzdelmeinek helyeitől távol, csöndes erdők mélyén vagy meleg napsütésben tarlókon őrizte mindenkori urának állatait. A háborúba nem vitték el, pedig szeretett volna ott lenni, küzdeni a hazáért, de mint ő mondta, egy asszony megjósolta neki, hogy háromszor sorozzák és mégsem viszik el. A jóslat teljesült. Idősebb fiai azonban ott küzdöttek apjuk helyett. Amikor Alexanderpusztán lakott, színes álmot szövögetett békés öregségről, csöndes, magányos lakásról. A legnagyobb dolgot készült megvalósítani, ami a pásztorember életében elérhető: megtakarított pénzén házat akart venni. Egy 3 holdas telken lévő nagyatádi házra alkudozott, 10Ü0 ezer forint foglalót is adott, de a Barcsra bevonult szerbek elől menekülők ráígértek, úgyhogy neki vissza kellett vennie a foglalót. Álma szertefoszlott, újra megragadta a pásztorbotot. Hosszabb-rövidebb ideig Kálmáncsa, Homokszentgyörgy, majd Pacsérvistiye lett lakóhelye. Pacsérvisnyén meghalt a felesége, akitől 13 gyermeke született és akit halálakor férjén kívül 4 élő fia és 3 leánya siratott. (4 fia és 2 leánya már előbb meghalt.) Élete derék párját, családjának gondos és szigorú őrét vesztette el benne. A családjáért, gyermekeiért mindenre kész anya példaképének rajzolta őt beszélgetéseinkben, akiről szerinte nem lehet mást mondani, mint: „Jó, dallos, derék fehérnép vót. Isten nyugosztalja!", aki bizony nem ijedt meg „a puszta királynéjátu sem", aki pedig jó verekedő volt. Bonnyapusztán élt ez a „puszta királynéjja", akinek leányai „möktépték" Farkas bácsi lányát, amin az asszonyok „összegyxílölköttek". és Farkas bácsi felesége 3 napig tartó „sütőfávaa való vereködésbe jó hejbe hatyta a puszta királynéjját!" Farkas bácsi élete párjába azonban nemcsak kardosság, hanem költői kedv is szorult. Egy német asszonyt pl. , aki az ő tyúkjait ellopta — más büntetések után — meg is verselt. Nagy erényeknek kijáró tisztelettel, mint értékes tulajdonságot mondja róla az öreg, hogy „jó csöndőr lött vóna" feleségéből, aminek legnagyobb bizonyítékát abban látja, hogy felesége már leány korában 100 cérnagombot kötött egy cérnaszálra — és megnyervén a betyárokkal kötött fogadást, — azt a tenyerén elégette, amire a betyárok nem voltak képesek. Pacsérvisnyén újra megnősült: Máté Katalint vette el, aki addig Patkó József vejével (a híres betyár család leszármazottja) élt együtt. —Tőle született Imre fia. — Talán régi emlékek, talán a jobb kereset reménye visszavitték Homokszeiitgyörg)re, majd még tovább, vissza Kálmáncsára. Később Zádor, Belcsapuszta, Dióspuszta lettek életének állomásai. Az itt töltött évek alatt sok kár érte állatainak elpusztulásával. Belecsapusztán minden vasárnap este az ő szobájukban táncolt az ifjúság, amikor is 4 tamburás mellett ő sípolt. Második felesége itt halt meg. Dióspusztán újra nősült Sár Katalinnal. Dióspusztáról 1931-ben került Riticspusztára, ahol gróf Zichy Domonkos uradalmában kanász, Lajos és József nevű fiaival együtt. Életének útja a 69 év alatt 32 állomáson át vezetett idáig. Életútját végigpillantva megérthetjük, hogy miért ég benne és gyermekeiben is — és velük együtt