Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Borsa Iván: A megyei levéltárak és a megyék középkori oklevelei

Meggyőződésem, hogy a megyei levéltárak többsége, de az Országos Levéltár is, növelhetné Mohács előtti gyűjteményének anyagát, ha tudatosan törekednék erre. A középkori gyűjtemények anyagának zöme vagy a fondképző által készített segédkönyvek alapján, vagy darabszintű rendezés során jutott a gyűjteménybe. E műveletek elsősorban az eredetiben lennmaradt darabok előkerülésének kedvez­tek, az újabb kori átírásban fennmaradt szövegek és újkori egyszerű másolatok gyakran „átcsúsztak" ezen a szűrőn. Pl. a Magyar Nemzeti Múzeum (1934-ig), majd mintájára több kisebb-nagyobb gyűjtemény iratait évrendezte oly módon, hogy a több átírást tartalmazó irat az utolsó átíró évéhez került. Az ily módon rendezett családi levéltárak vagy gyűjtemények mind gyanúsak atekintetben, hogy lappanghat bennük Mohács előtti oklevélszöveg. A Magyar Nemzeti Múzeum rendezési módsze­réhez tartozott az iratmásolatok külön történő kezelése is. (A még fel nem dolgozott, középkori szövegeket tartalmazó iratmásolatai majdnem elérik az egy iratfolyómé­tert.) Ezeknek az újabb kori átírásoknak és másolatoknak tekintélyes része eredetiben is ránk maradt, ennek ellenére nem szabad lebecsülnünk forrásértékü­ket. Minthogy ezek az átírások és másolatok általában nem osztoztak az eredetiek sorsában, nemegyszer nagy segítséget jelentenek a másolás óta megrongálódott eredeti hiányzó részeinek kiegészítésében. Ha viszont az derül ki ezekről, hogy eredetijük nem ismert, úgy komolyan felértékelődnek, az eredeti helyébe léphet­nek, természetesen megfelelő kritikai vizsgálat után. A Somogy Megyei Levéltár 1982-ben 99 oklevelet őrzött Mohács előtti gyűjteményében, s ezek összesen 168 szöveget tartottak fenn. A Levéltár az elmúlt években célul tűzte ki, hogy elsősorban családi levéltáraiban azok alaposabb átnézése/rendezése során kigyűjti a Mohács előtti szövegeket tartalmazó darabokat. E munka eredménye 4 eredeti, továbbá 37 újabb kori átírásban, másolatban vagy fordításban fennmaradt oklevél. (E feltárás eredményéről bővebb tájékoztatást kap az olvasó Tóth Péter közleménye révén e kötet lapjain.) Megyei levéltárainknak azt ajánljuk elsősorban, hogy ha ennek személyi feltételei adottak, gondoljanak ilyen jellegű, esetleg más munkával (pl. darabszintű rendezés) összekötött feladatra, hogy Mohács előtti gyűjteményüket saját állomá­nyukból gyarapítsák. Egy-egy fond átnézése/rendezése befejeztével a feltárt közép­kori szöveget tartalmazó darabokkal az alábbi módon ajánlatos eljárni. Eredetiben ránk maradt darabokat a törzskönyv soronkövetkező száma alatt állományba kell venni. Átírások és másolatok esetében először meg kell vizsgálni, hogy az átírt, illetve másolt szöveg nincs-e meg már véletlenül a levéltár Mohács előtti gyűjtemé­nyében. Ha eredetije megvan, úgy ajánlatos az átírást vagy/és másolatot az eredeti mellett, azzal egy borítékban elhelyezni. — Előfordulhat: egy szöveg két átírásban vag\' másolatban is előkerül. Szövegazonosság esetében ezek is egy borítékban helyezhetők el, de ha a két másolat két különböző fondból/állagból került elő, úgy mindkettő jelzete feltüntetendő a gyakorlatban alkalmazott helyeken (boríték, törzskönyv). Elsősorban kamarai vagy hiteleshelyi átírások esetében kívánatos az Országos Levéltárban annak ellenőrzése, hogy az átírt középkori szöveg eredetije nem ismert-e. Kamarai másolat esetében a Diplomatikai Levéltárban, hiteleshelyi átírások esetében a Diplomatikai Fényképgyűjteményben. Ha a másolt/átírt szöveg egykori őrzési helye itt nem ismert, úgy a másik gyűjteményben is ellenőrizni kell. Megtalálás

Next

/
Thumbnails
Contents