Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Bognár Tibor: Törvényesség és törvénytelenség a hazai németek elleni eljárásban a háború előtti és utáni jogalkotás tükrében

TÖRVÉNYESSÉG ÉS TÖRVÉNYTELENSÉG A HAZAI NÉMETEK ELLENI ELJÁRÁSBAN A HÁBORÚ ELŐTTI ÉS UTÁNI JOGALKOTÁS TÜKRÉBEN BOGNÁR TIBOR Mottó: „A nemzetiség, ha mélyebben tekintjük, nem egyéb, mint az emberi lény minden ereibe s lelke legbelsőbb rejtekébe szőtt természeti tulajdon, melyet az önbecs megsemmisedése nélkül szinte oly lehetetlen kiirtani, mint bizonyos, hogy a szív kiszakíttatása után világunkon többé élni nem lehet. " (Széchenyi István) Napjainkban, amikor a nemzetiségi kérdés a közvélemény érdeklődésének ismét a homlokterébe került, talán nem lesz érdektelen a hazai németség mai helyzetét is döntően meghatározó kérdéskörnek olyan aspektusból való megfogalmazása, mely az eddigiekben a kelleténél kisebb hangsúlyt kapott a témában egyébként nagyszámú publikációk körében Magyarországon. Nevezetesen a jogfosztó eljárásnak olyan megközelítése, mely arra világít rá, hogy a németséggel szemben alkalmazott szankciók hogyan illeszkedtek, s hog)' egyáltalán beilleszthetők-e a magyar jogfejlődésbe, vagy pedig annak kereteit szétfeszítve idegen testként ékelődik be ez a folyamat jogrendszerünkbe. Talán nem túlzás azt állítani, hogy e korszak törvényhozásáról a legjobb akarattal sem mondható el, hogy különös figyelmet fordított volna az addigi eredményekre, s ezekre való tekintettel hozta volna meg az új törvényeket. Éppen ellenkezőleg: ezek a törvények és rendeletek általában olyan klasszikus jogelveket hag'tak figyelmen kívül és olyan alapvető emberi és polgári jogait sértették meg a hazai német lakosságnak, amelyet elfogadható jogi érveléssel aligha lehetne igazolni. Ráadásul nemcsak az 1945 előtti fejlődésre nem voltak tekintettel, de paradox módon nem vették figyelembe a németség megítélésénél azokat a legmagasabb szintű jogszabályokat sem, amelyeket már a demokratikus Magyarország törvényhozása alkotott, s amelyek az általános emberi jogok védelmén túl intézkedtek a nemzetiségek jogainak kifejezett garanciáiról is. Ezek között a legfontosabbak az 1946. évi 1., 7. és 10. törvénycikkek, melyek az emberi alapjogok hangsúlyos megfogalmazásával, ezen belül a nemzetiségi jogvédelem kiemelésével olyan helyzetet teremtettek, melynek tükrében az egész jogfosztó és kitelepítő eljárás törvénytelennek tekinthető. 1 Anélkül hagyták ugyanis ezek a jogkorlátozó