Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Géger László: Kísérletek a szövetkezetek megmentésére Somogyban 1953 második felében

A közgyűlés minden egyes kilépő tag esetében külön döntött arról, hogy a tsz birtokában egyedileg megtalálható állatot és felszerelést kiadja-e, vagy sem. Ha a közgyűlés a kiadás mellett döntött, de a vagyon a fel nem osztható szövetkezeti alaphoz tartozott, és a szövetkezet az ellenértékét a belépéskor kifizette, a kilépő tag a visszaadáskori piaci árat volt köteles a tsz-nek azonnal megfizetni. Ugyanakkor a szövetkezet a vagyon értékét csak fokozatosan fizette a tagnak vissza, így ha még nem törlesztette le a teljes értéket, a tag beszámítással élhetett. Ha a közgyűlés úgy határozott, hogy a taggal pénzben számol el, vagy a vagyontárgyak nem voltak megtalálhatók, a kilépő tagot a vagyon értékének csak 65 %-a illette meg. A tag részesedésé/ az általa teljesített munkaegységek után zárszámadáskor kellett megállapítani, és részben pénzben és terményben kiadni. A kilépő tag köteles volt a tsz hiteltartozása 50%-ának reá eső részét továbbra is viselni abban az esetben is. ha a tsz-t a visszafizetés alól mentesítették. A kilépő tag a kilépéssel elveszítette a tagsággal járó összes kedvezményt (adófizetési, beadási, hitel- és egyéb kedvezmények, szociális juttatások, stb.), és köteles volt megtéríteni a tsz 10%-os beadási kedvezményének reá eső részét. Akizárt tagok járandóságát és a velük való elszámolást a jogszabály a kilépő tagokkal azonos módon állapította meg, eltekintve attól, hogy elestek néhány — a kilépőkel megillető — kedvezménytől. Ez a kizárt tagokat lehetetlen helyzetbe hozta, mert a kizárt tag a továbbiakban a közös munkákban nem vehetett részt, annak eredményeiből nem részesedhetett. Ugyanakkor földjét, állatait, és felszerelését csak a zárszámadás után kaphatta vissza. Ezzel tétlenségre kárhoztatták az év végéig — amikor már nem vethetett —, miközben a megélhetése volt veszélyben. így a kizárás a legkegyetlenebb büntetés volt minden további hatósági büntetés nélkül is. A felbomlás mellett agitálókat már a nyár során kivétel nélkül kizárták. Ezzel a parasztokat úgy megfélemlítették, hogy több helyen még a tömeges kizárás után sem mertek a tagok a felbomlásról beszélni. A kollektív formának mindenesetre sajátos tagadása a tsz „megszilárdításának" az a módja, amelyben tömegesen zárták ki a tagokat. 1953 novemberében a legtöbb tanácsi szervek előtt előterjesztett panasz abból adódott, hogy a panaszost a tsz-ből kizárták, de a járadékát csak a zárszámadás után akarták kiadni."

2 A rengeteg adminisztratív akadály mellett ez a körülmény nagyon megnehezítette, hogy egy csoport tagsága kollektíven lépjen fel a feloszlás mellett, miután megelőzött minden szervezkedést. Előfordult, hogy a tsz vezetősége jogtalanul tartotta rissza a kilépettek felszerelését és állatait (törökkoppányi, miklósi, gamási, bonnyai, tabi tsz). Másutt a kUépett tagság túlzott követelményeket állított fel a takarmányalap szétosztására, így a közös állomány részére nem maradt télire takarmány (gamási, zalai, torvaji, törökkoppányi tsz). A kilépéseket követően a tsz-vezetőségeket újjá választották.

113 VII. A TSZ-EK FELOSZLATÁSA A tsz feloszlatását a 4/1953. /IX. 25./ F.M. sz, rendelet nagyon szigorú alaki feltételekhez kötötte: „A tsz közgyűlési határozat alapján kérheti a földművelésügyi minisztertől, hogy a gazdasági év végével engedélyezze a tsz feloszlását. Ilyen határozatot csak az erre a célra összehívott közgyűlés hozhat, ha azon a szavazásra jogosult tagok 4/5-e részt vesz, és a tagoknak legalább 2/3 része a feloszlás mellett szavaz.."

1 " E tekintetben csak azok a tagok szavazhattak, akik a kötelező munkaegy-