Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Géger László: Kísérletek a szövetkezetek megmentésére Somogyban 1953 második felében

hogy már ott is marad. Természetesen a gazdasági év végével a tag még nem hagyhatta el a tsz-t, maradnia kellett a zárszámadásig, csupán kilépési szándékát kellett közölnie. „Minek vessünk közösen, úgyis kilépünk a tsz-ből" — hangoztatták sokan. Ez fokozottan bomlasztó hatással járt a tagok között.

30 A csurgói járásban sok tsz-ben a tagok azért nem vetettek, mert a tsz „felső" feloszlatására vártak.

31 A vetés teljesítését annyira elhanyagolták, hogy utóbb, amikor kiderült, hogy nem oszlatják fel a tsz-t, már nem tudták a lemaradást pótolni.''" A somogybabodi tsz-nél a tagok kijelentették, csak akkor hajlandók vetni és beadni, ha előre garantálják nekik, hogy a tsz feloszlik.

33 Tekintettel arra, hogy a földvisszajuttatások akadályozása miatt a kilépők sem tudtak vetni, komoly veszély fenyegette a jövő évi kenyérellátást. A kaposvári járási vb határozatban kötelezte a tsz-ek vezetőségét, hogy ha „meggyőzéssel és felvilágosító munkával" nem tudják a tagságot munkavégzésre rábírni, maguk álljanak neki a vetés elvégzésének.

31 A megyei vb titkár arról számolt be, hogy sok tsz-ben a vezetőségi tagok is a közös vetés ellen vannak, és a kilépés mellett agitálnak.

3

"

1 A tabi járási vb ülésén hangzott el egyértelműen, hogy a kilépni szándékozó tagságot a visszajáró földek birtokbaadásának elhúzásával kívánták a közös vetésre rábírni. Mivel a tagság hajthatatlan maradt, hatalmas területek maradtak parlagon. Bálványos községben 300 kh maradt vetetlen, hasonló volt a helyzet Kapoly, Somogyaesa, Tab, Kötcse és Törökkoppány községekben. A parasztok kijelentették, addig nem vetnek, amíg földjüket vissza nem kapják. A járási vb végül kénytelen volt földmérőket küldeni a fenti hat községbe, akiket a földkimérés soron kívüli lebonyolítására utasították.

30 9. Lopások a tsz-ekben. A kollektív gazdálkodással való szembenállást, a rablógazdálkodás elterjedését, az erkölcsi értékek hanyatlását mutatja a szövetkezetekben eluralkodó lopások száma. Végső soron a bérek sorozatos elmaradása, a fokozódó nyomor közej^ette nem lehetett ezen csodálkozni. A háztáji gazdaságot ugyancsak el kellett látni, ez a nagyüzem nélkül ma sem lehetséges. A csurgói járásban több tsz-nél is előfordult az a csurgónagymartoni eset, ahol a tagok a burgonyaszedés során minden este 30-40 kg burgonyát kosarakban vittek haza.

37 Az istvándi Petőfi tsz-ben a gabonát a tagok udvarába hordták be. A vízvári tsz-nél a lovakat, szarvasmarhákat, a jootonyi tsz-nél a közös sertésállományt osztották ki a tagoknak.

38 A kisgyaláni tsz-nél a tagok tömegesen lopták az őszi árjoát, a magyaratádi tsz-nél a takarmányt lojoták. Magyaratád súlyponti község volt, de utóbb kiderült, hogy más súlyponti községekben is nagy mennyiségben lopták a terményt. Végül a járási tanács 5 tagú bizottságot állított fel a magyaratádi tsz-ben történt lopások felderítésére, amely megtette az ügyészségnek javaslatait. 11 Szeptemberre a megyei vb is kénytelen volt foglalkozni a lopások kérdésével. Leszögezték, hogy a tsz-ekben abból a célból lopják a közös takarmányt, hogy

7 kilépés után az állatoknak enni tudjanak adni. „Ezt a vezetőségek nem gátolják, és semmit nem követnek el a tolvajok leleplezésére."

12 A megyei begyűjtési osztályvezető szerint a megyéről kiküldött instruktorok is „lopnak, csalnak és henyélnek".

43 A kajxisvári járásban a cséplési ellenőrt akarták megvesztegetni. Somogysárdon a parasztok más földjére hordták a gabonát, hogy így bújjanak ki a beszolgáltatás alól.

44 I ígyancsak figyelemreméltó, hogy a tsz-vezetőségek elhatározásából is születtek olyan döntések, amelyek a jogszabályok ellenére a közös gazdálkodással szemben — annak kárára — a tagok egyéni gazdálkodását ösztönözték. Azon túlmenően, hogy szemet hunytak a lopások fölött, a csurgói és a nagyatádi járásban kiosztották a tagok között a tsz rétjeit."' A működési szabályzat szerint a beadási