Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Sárkány Eszter: Színházi kultúra a századfordulón Kaposváron

a kivitelező Melocco-céget, mert a bizottság más színházat építtetett velük, mint amire eredetileg szerződtek.) A másfél évig tartó munkák után, 1911 szeptemberében megnyílt színház akkor az ország egyik legmodernebb és legnagyobb ilyen jellegű épületének számított. (A nagyság megállapításánál természetesen nemcsak a férőhelyek számát kell nézni, ami a magas állóhelyarány korszakában egyébként sem mérvadó. Fontosak az egyéb terek — színpadtechnika, a színészek és a kiszolgálószemélyzet helyiségei, a közönség pihenőhelyei stb. is — így a „nagysági versenyben" abszolút győztes nehezen hirdethető. Kaposvárról lévén szó, az is kérdéses, hogy a méretek versenyében megszerezhető előkelő hely győzelemnek vagy megalomániás túlzásnak minősül. Még a kőszínházat pártoló kortársak közül is sokan értetlenkedtek a kiáltó túlméretezettség láttán, hiszen az akkor alig 24 ezres város aligha számíthatott rendszeres telt házra az eredetileg 1500 fős színházban.) Voltak bíráló hangok az épülettel kapcsolatban is. A megnyitó után — tűzbiztonsági okokból — csökkenteni kellett az ülőhelyek számát. Sokak szerint kicsi volt a színpad, kevés a modern süllyesztő és a nagy költség ellenére sem volt igazi téli színház. (Az eredetileg 600 m vascsővel megoldott gőzfűtést idővel korszerűsítették ugyan, de az egy téglányi falak miatt az épület téli átfűtése sokszor okozott gondot.) Az elkészült mű nagy méretei ellenére könnyednek tűnik, külső és belső gazdag ornamentikájának, a mutatós díszbádog munkáknak jelentős részét a helyi iparosok készítették. ,Az alapozás, a tetőszerkezet és a falak egy része vasbetonból, más részük salakbetonból, téglából és rabicból épült,... műpala fedéssel, gondosan kialakított szerkezetekkel. ... Az orchester alatti három méter mély rezonáló szekrény, a háromemeletes zsinórpadlás, az ügyes megoldású súgólyuk a maguk idejében... figyelemreméltóak voltak."

17 A közönség számára fönntartott belső terek kialakításánál számításba vették azt a szempontot, hogy a „polgári elem" a színház első fenntartója, ezért kényelmes helyet, „bársony fotölt kell nekik adni 60—50—40 krajcárért."

18 A földszinti széksorokat egyenesen helyezték el, hogy mindenki szemben legyen a színpaddal. Sokat adtak a pihenőhelyek (jól fölszerelt foyer, széles folyosók, nagy ruhatár, nyitott teraszok) kialakítására, még a felső, olcsó emeleten is. A színház fölépülését botrányok sora kísérte. A kb. 350 ezer koronás hiteltúllépés, az építkezés elhúzódása, a magas ár, a teljes pénzügyi zűrzavar, a választott testületek feje fölött, az adózó polgárok zsebére elkövetett színügyi bizottsági költekezés óriási fölháborodást váltott ki a képviselőtestületben és a pótadóktól roskadozó polgárokban. A virilisták közigazgatási bírósággal fenyegetőztek, a Somogyvármegye című lap pedig megjósolta, hogy a „közgyűlés nem lesz hajlandó követni a tanácsot a lelkiismeretlen tékozlás nyaktörő útján."

19 Az 1911. augusztus 25—i közgyűlésen — a vagyonkezelés visszásságai miatt — valóban kitört a botrány: a képviselők elszámolást követeltek és visszavonatták a polgármesterrel azt az előterjesztést, amelyben jutalmat javasolt az építtetőknek. A valós és részletes költségvetés rekonstruálása szinte reménytelen. A színházépítő bizottság 1912. október 17—i végjelentése szerint

20 a kivitel végösszege 321 ezer korona volt, de ez az összeg csak egy nem minden tételt tartalmazó, a költséghelyek, rovatok közötti bűvészkedéssel kikalkulált, sokak által vitatott minimális összeg. Kérdéses volt pl. az államsegély beszámításának mikéntje, a hivatalos megnyitó utánra maradt szakipari munkák bérösszege, a kaposvári iparosok által végzett sok szakmunka furcsa árkalkulációja, az ajándékok (pl. a vallás és közoktatási