Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Bősze Sándor: Az egyesületi hálózat kialakulása a Dél-Dunántúlon a dualista kor kezdő éveiben (1867—1873)
előkelő helyet foglal el a négy megye az országos sorban. Magyarország városainak relatív egyletsűrűségének határértékeit Marosvásárhely (371) és Szabadka (3035) jelentették. A régiónk városainak (3. táblázat) ugyanezen indexei 511 (Kaposvár) és 1315 (Zalaegerszeg) között helyezkedtek el. I la csak az 1867 után alakult egyletekre végezzük el a számítást (3. táblázat), akkor is e két város jelenti a szélső értékeket (665, ill. 1842). Hogy a kialakuló képünk élesebb legyen, górcső alá vettük azokat a dél-dunántúli településeket, amelyek a vizsgált 7 esztendő első felében még mezővárosok voltak. A felhasznált statisztikai kiadvány 9 napjaink közigazgatási állapotát tükrözve nem hozza a Jugoszláviához került települések (Baranyabán, Vörösmart, Alsólendva, Bellatinc, Csáktornya és Perlak) adatait. Ezt figyelembe véve, így megyénként a volt mezővárosokat is számírva, az alábbi szélsőértékek alakultak ki. * E településeken csak 1867 után alakultak egyletek. Végezetül az egyesületeket alapító települések mindegyikénél elvégeztük a relatív egyesületsűrűség vizsgálatát (4. táblázat). Itt — most már ezek megyei átlagát számítva — a következő kép alakult ki: 1261 (Baranya m. ) — 1904 (Tolna m. ). A relatív egyesületsűrűség rendkívül száraz vizsgálata — a később elvégzendő alaposabb elemzést megelőzve — jelzésszerűen már így is több körülményre hívja fel figyelmünket. A négy dél-dunántúli megye megyei, városi, sőt általában az egyesületeket alapító települések viszonylataiban az országos átlagot tekintve annál magasabb értéket képviselt. Másodsorban az abszolút számokkal kifejezett egyesületalapítások mennyisége által kialakult sorrend (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) a kérdés többi oldalát nézve átalakult. (2. táblázat: Tolna, Baranya, Somogy, Zala, 3. táblázat: Kaposvár, Szekszárd, Pécs, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, 4. táblázat: Baranya, Somogy, Zala, Tolna). Harmadsorban a számok egyértelműen mutatják egyfelől a meglévő centrumokat, másfelől ezek módosulását, eltolódását, ill. felcserélődését. Már csak emiatt is érdemes a relatív egyesületsűrűséget úgy vizsgálni, hogy a kiegyezés utáni, illetve az ehhez hozzáadott 1867 előtti alapításokat vetjük egybe. ( Itt elég csak a Nagykanizsa-Zalaegerszeg vitára utalni.) E statisztikai adatokkal jelzett polgárosodási folyamatokat természetesen adott kor gazdasági, társadalmi, politikai, urbanizációs és kulturális paramétereivel is körül lehet, sőt ezt egy majdan elkészítendő szintézisben meg is kell írni. Adatainkat térképre vetítve (lásd. térkép) kapjuk meg a Dél-Dunántúl abszolút egyesületsűrűségét. Azonnal szembeötlik, hogy mindegyik megyében az. egyesületekkel bíró települések (lásd 2. táblázat) nagy része szétszórva helyezkedett el. Zala megye kivételével (Novai járás) a többi megye mindegyik járásban volt valamilyen egylet. Baranya 26, Somogy 29, Tolna 20 és Zala 19 egyesülettel rendelkező települése zömébe/1 valamilyen centrum volt. Erősen leegyszerűsítve a kérdést, két „centrumtípusról" beszélhetünk: a közigazgatási s egyben gazdasági központokról (mezővárosokról, ill. Pécs szabad királyi városról, pontosabban az 1871:18. tc. után a korábbi mezővárosokról, az új rendezett tanácsú és Pécs törvényhatósági joggal felruházott városról, valamint a járási székhelyekről). A másik Baranya megye: Somogy megye: Tolna megye: Zala megye: Mohács: 683 (809) — Dünaszekcső: 4683* Kaposvár: 511 ( 665 ) — Nagybajom: 4309* Simontornya: 438 (526) — Tamási: 6457* Nagykanizsa: 696 (1113) — Tapolca: 5073*
