Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Dobai András: Somogyi inszurgensek az 1809. évi hadjáratban
fegyverezzék fel az insurgenseket ill. saját kardjukat vigyék magukkal. Erre a nádor többek között a következőket válaszolta: „Ha az insurrectio boldogulni tudna azokkal a kardokkal, melyeket mint nemes ember, nemessége megkülönböztető jeleként odahaza visel, nem kértem volna 1808 októbere óta szakadatlanul a haditanácstól az insurrectio felfegyverzését..." A somogyi felkelősereg felszerelésére Sárközy István utazott Marburgba, aki levelében szintén nehézségekről számolt be. Az Oeconomia Comissionál azt a választ kapta, hogy a megye felszerelése nincs kész és nem is lesz addig kész, míg Zala, Várasd és a határőrvidék felszerelése el nem készül, „mivel, aki előbb jön, előbb őrlet". Intézkedik Sárközy a szállítás megszervezéséről is: mivel a somogyi szekerek erőtlen lovaikkal nem bírják a szállítást, lovakat fogadni pedig drága, azt javasolja, hogy amennyiben a ládák száma és súlya egy hajónyi terhet kitenne, Barcsig hajón fogják a felszerelést szállítani, ha egy hajóra való tehernél kevesebb lenne, kiegészítésül deszkát fognak a vármegye részére vásárolni, ezért kéri Sárközy, hogy máj. 3-ra a szekerek Barcsnál készenlétben álljanak, hogy a továbbszállítást azonnal meg lehessen kezdeni. A nyergek, pokrócok, kardok beszerzése azonban csak a budai comissiótól történhet s ez a deputáció feladata. 2 " 1 A nádor rendeletére a megyékben május elején ugyanis ún. permanens deputaciókat hoztak létre, melynek somogyi vezetője, Festetics Imre Budán járt a felkelő sereg ruházatának és felfegyverzésének dolgában. Máj. 14-i jelentésében siralmas tapasztalatokról számol be: Budán csak régi típusú pisztolyokat kaptak a hozzávaló tok nélkül, nem sikerült kardokat szerezni, a lovak pedig nyeregszerszám nélkül maradtak Nemes Vitézeink és megválogatott lovaink minden iparkodás és erőt fönt haladó áldozatok mellett Hazájok védelmezése becsületétől megfosztatnak." így aztán a küldöttség más forrásból igyekezett mindazt „mi a fegyverfogáshoz el múlhatatlanul szükséges" megszerezni. Szerződést kötöttek a pesti, ráckevei és váci szíjártó céhekkel a nyeregszerszámok elkészítésére. Ennek értelmében a pestiek 150 lóra á 27,30 ft-ért a ráckeveiek 30 lóra á 26 ft-ért, a váciak 120 lóra szintén 26 ft-ért vállalták a nyergek elkészítését. Kardokat egy Zistler nevű boltostól vásároltak, mégpedig a 2 zászlótartónak a 6 strázsamesternek és az 52 káplárnak fényesebb, a közvitézeknek „ordenáré kardokat" 12 ft, ill. 8,45 ft-ért darabját. Öveket egy zsidó kereskedőtől szereztek be, 62 darabot, de — teszi hozzá Festetics — „az üdő rövidsége miatt többet nem kaphattunk" egyúttal késlekedéssel vádolja a megyét: tudják meg, hogy vágynak olly más Ns Vármegyék, a mellyeknek 3 héttel korábban hirdettettek minden gyűlései, a melyek e tárgyban tartattak, a hol a Fő Ispány Urak magok részt vesznek a dolgok hamaríttásában, a melynek küldöttjei már három és négy hete hogy Pesten és Budán üdőznek, talán közel annyira sem értek készületjeikben mint ezen N. Vármegye. De meg válluk azt is, hogv egy lovasnak kiállétása valami 10 Ft-al többe fog telleni mint a mennyire ugyan a commisionak Uiberschlagja szerént számozhatott." 2 Az erőfeszítések ellenére a sereg felszerelése akadozott, különösen nagy gondot okozott a lóállomány előteremtése. Május 15-én Pásztory a megyéhez írt levelében arról panaszkodik, hogy „a felkelő lovasságnak még harmad része sem ül lovon, most mikor már indulni kellene... Igaz ugyan, hogy sok lovak voltának behozva, de úgy viszont igaz az is, hogy igen sok volt közülök alkalmatlan a haza szogálattyára". Megoldásként azt javasolja Pásztory, hogy a megye bízza meg Festetics Imrét a lovak újbóli megvizsgálásával. Benne annyira megbízik, hogy mint írja — „az ő kezeiből én minden lovakat kész vagyok általvenni". 2
