Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István csokonyai uradalma
SZÉCHENYI ISTVÁN CSOKONYAI URADALMA TILKOVSZKY LÓRÁNT A Széchényi család történetének nagy fontosságú eseménye volt az 1814. augusztus 3Ui birtokosztály: Széchényi Ferenc három fia, Lajos, Pál és István — a részükre elidegeníthetetlen hitbizományként engedélyeztetni kívánt egy-egy majorátusi birtok kivételével — átvehette az apa minden egyéb birtokából a maga részét, és még annak életében megkezdhette e birtokokon az önálló gazdálkodást. Az apa rendkívüli gondossággal ügyelt arra, hogy javaiból fiai teljesen azonos értékben részesedjenek, ezért uradalmainak tisztviselői által a legaprólékosabban összeíratta és annak alapján felbecsültette minden birtokát. A helységenkénti részletes összeírások (conscriptio) adataiból — a szükségesnek látott korrekciókkal, kiegészítésekkel, átszámításokkal — összesítő táblázatok (tabella) készültek a birtokok kiterjedéséről, terméséről (procreatio), urbariális és allodiális jövedelmeiről, a birtokok értékéről, majd mindezek alapján kialakították a három egyenlő értékű osztályrészt. Sorshúzással döntötték el, hogy melyik kié lesz. Istvánnak a Sopron megyei cenki, a Zala megyei szentgyörgyvári, valamint a Somogy megyei csokonyai uradalom jutott. (A majorátussá nyilváníttatott Zala megyei pölöskei uradalom atyja halála után, 1821. februárjában került Széchenyi István kezébe. ) A birtokosztályt megalapozó, 1812—1814 közt végzett nagyszabású összeírás anyaga a Magyar Országos Levéltár őrizetében található, a Széchényi család levéltárában: a helységenkénti összeírások az I. k. 4. sz. F., a táblázatok a X. k. 11. cs. 14. sz. jelzet alatt. Ez az anyag a maga egészében nagybecsű forrás a történetkutatás számára, főleg azáltal, hogy a jobbágyi és a földesúri gazdálkodásról együttesen, összefüggéseiben ad konkrétumokban bővelkedő részletes képet, amelynek hitelességét ezúttal — az összeírás céljából és intern jellegéből eredően — nem csorbítják olyan eltagadások és másító szándékok, mint amelyek pl. az adózással kapcsolatos korabeli helységösszeírásoknak sok gondot okozó jellemzői. Ugyanakkor a helységenkénti összeírás és a táblázatok — bizonyos pontatlanságokon, hanyagságokon túl — több olyan lényegesebb eltérést is mutatnak, amelyekre egyelőre nem mindig találunk megfelelő magyarázatot. (Pl. arra, hogy a helységenkénti összeírásban miért csak gyalogos-robot napszámok szerepelnek). Azon helységeknek és pusztáknak összeírási anyaga iránt, amelyek Széchenyi István birtokai lettek, érthető módon különösen nagy az érdeklődésünk. A csokonyai uradalomban ezek a következők: Csokonya — a tarnócai, györgy-ösi, kútfői pusztákkal, Komlósd, Szentes, Péterhida, Barcs — a Dráva-erdővel, Darány — az aranyosi pusztával, Visonta, Rinyaújlak, továbbá Gyékényes és Zákány. A helységek többsége
