Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII—XX. századi történetekből (2. közlemény)

indulnak a szőlőhelybe, akkor minden pincénél megállnak egy pohár borra. Az előre megtervezett pinceszerek reggelig is eltartanak. Az evészeten és ivászaton kívül jókedvű nótázások és viccelődések egészítik ki az estét. A jókedvű társaság tagjai közül van, aki ellopja a gazda pincekulcsát. De gyakori, hogy hazafelé leszedik a kiskaput, és a következő háznál rakják le. Volt olyan eset is, amikor a szekereket szétszedve a szín vagy a csűr pallására rakták fel.

226 Néhány faluban, így többek között Szemesen is, húshagyó kedden az asszonyok gyűlnek össze a szőlőhegyen. Ezen az egy napon ők az urak a pincében. Sütnek-főznek, esznek-isznak, énekelnek. Előfordul, hogy ők is egyik pincéből a másikba mennek. Jó, ha ezen a napon a férfiak elkerülik a pincét, mert ilyenkor az asszonyok „megbecstelenítik" az arra járó férfiakat.~~ A szüreti felvonulás és az azt követő mulatság a környékünk szőlőkultúrájára emlékeztet. A szüreti felvonulók kaszinókból, kultúrotthonokból, kocsmákból, vendéglőből indultak el. A felvonulást a lovas legények nyitották meg, akik a csőszlegényekkel együtt bőujjú fehér ingben, fekete mellényben, árvalányhajas kalappal lovagoltak. A lányok plisszérozott blúzban, fiitteres pártával követték a legényeket. Mindnyájuknak széles piros-fehér-zöld vagy fekete-piros szalag volt a vállán. A kisbíró is lóháton követte a lovasokat, oldalán dob, fején csákó. Ö hívta meg a lakosságot az esti táncmulatságra. Tréfás hirdetménye megnevettetett mindenkit. A kisbírót a bíró hintaja követte. A bírót és a bírónét az ifjúság választotta. A fiatal pár rendszerint még abban az évben össze is házasodott. A bíró és a bíróné menetközben bort kínált az arra haladóknak. Az ő kocsijukat a vajda és a vajdáné kocsija követte. Utána egy ökrös szekér haladt hordókkal megrakva. A menet közepén kocsikon szekereken különböző foglalkozású emberek foglaltak helyet, öltözetük elárulta, hogy ki a kocsmáros, ki a hentes stb. A menet végén parasztkocsikon, szekereken a nép, cigányok, javasasszonyok, teknővájó asszonyok, férfiak, bohócok, tollas cigányok, kifestett, felcicomázott gyerekek. A menet legvégén egy szilaj ökröt két hentes legény vezetett fehér köténybe öltözve, fejükön fehér sapka. Vállukon bárd, kezükben fenőacél volt. Volt olyan eset is, amikor a menetet táncosok követték. A menet és a táncosok több helyen is megálltak. Köszöntötték a bírót, a jegyzőt, nevesebb családokat, nyaralótelepen nagyobb üdülők udvarán is táncoltak. Megvendégelték a menetet, néhol pénzt is kaptak. A táncosok a magyar kettőst járták, a cigánybanda a „Volt szeretőm tizenhárom..." kezdetű dalt húzta. A menet végül a kaszinóhoz, vendéglőhöz, kocsmához, kultúrotthonhoz érkezett. Itt a bejáratnál két oldalt, dróton kifeszítve szőlőfürtök lógtak. Ezt a bőgatyás csősz őrizte fekete ruhában és kalapban, puska volt a vállán, oldalán pedig tarisznya. A vacsora után a táncmulatság közben a bátrabb legények megpróbáltak szőlőt lopni. A csősz ilyenkor megfogta őket, a bíró elé vezette, és a tolvajokat megbírságolták. Éjfélig a felvonulási öltözetben táncoltak, éjfél után átöltöztek.

228 RÖVIDÍTÉSEK NÉ = Néprajzi Értesítő NMÉ = Néprajzi Múzeum Értesítője OL — Országos Levéltár P = Erdélyi: Apannonhalmi T = Erdélyi: A tihanyi apátság története VML = Veszprém Megyei Levéltár VPL — Veszprémi Püspöki Levéltár PEL — Pannonhalmi Rendi Levéltár SHH = Somogyi Honismereti Hiradó SML = Somogy Megyei Levéltár főapátság története