Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII—XX. századi történetekből (2. közlemény)

Ha a mester vagy legény társát illetlen szóval bántja, szidja, esküdözik, rútul szitkozódik s „a jó rend ellen rugódzik", a céh javaslata szerint nyer büntetést, ezenfelül a lakóhely magistratusának törvénye alá esik. Ha valaki paráználkodott, kitiltották a céhből. A kőröshegyi pintérmestert ilyenkor még a magistratus külön is megbüntette.

19

"

1 A kőröshegyi pintércéh legényartukulusai megszabták, hogy a legények közönséges asszonyt mesterük házához, vagy céhbeli „lakozásba", s ahol a mesterek és legények együtt vannak, ne vigyenek se éjjel, se nappal, s ne húzzák-vonják: ételt ne adjanak neki, ne szóljanak hozzá, hanem szemérmetességben és önmegtartóztatásban szorgalmasak és serények legyenek, aki pedig így tesz, azt a céh ahhoz képest bünteti meg, amily állapotban találják. Az inasok rendtartása értelmében, amely inas mestere házán kívül, vagy belül lányokat, szolgálókat vagy asszonyokat mocskos, trágár, illetlen szókkal megbántott, velük „vonykodott", szerelmeskedett s gazdája vagy ennek legénye, őt ezen érik, megbüntethették érte.

196 A lopást szigorúan büntették. A pintérinast Kőröshegyen, ha a rábízottedény árából valamit is ellopott, kivetették a mesterségből, többé nem tanulhatott.

19 Kőröshegyen a közköltségen eltemetett pintérlegény pénzét, ruháit az öreglegény a ládába tette, s ha a hozzátartozói jelentkeztek érte, csak az esetben adta át nekik, ha a céh költségeit megtérítették. Ha nem maradt utána annyi, amiből kitelnék a céh kiadása, akkor azt elengedték nekik.

198 A hároméves inas (három évre szegődött) nemcsak annyi lábbelit kapott, amennyit elszaggatott. Évenként egy pár fehérruhát, ezenkívül viselt ruhát. Szolgálata végén pedig egy morvadolmányt és nadrágot. Mindazt, amit az inas a gazdájától kapott, a céhmester arra már szegődéskor előzetes ígéretet tett.

199 A pintérlegénynek, ha hét nap előtt távozott, mestere nem tartozott bért adni. Ha a szegődött idő előtt elment, és egy másik helyen akart elhelyezkedni, a másik mester nem fogadhatta fel. Kőröshegyen az idegen vándorlegénytől az öregmester mindig megkérdezte, hol tanult, dolgozott, meg van-e keresztelve. Ha nincs, és meg akarna keresztelkedni, a legények, amikor tetszik nekik, régi szokás szerint együtt kereszteljék meg őket. (1738-tól van egy adatunk, amikor is a pintércéh felszabadította Pintér István fiát, aki a keresztségben Friderik nevet nyert. Két keresztapja is volt: Szili P. István és Koppányi Ferenc. )

2<)0 Kőröshegyen a pintér ( bodnár) mesterremek elkészítése a következőképpen történt. A jelöltnek be kellett szereznie a „mesterfát", a szerszámokat, ételt, italt és az ágyat a maga számára. Cserfából négy hordót kellett készítenie egy negyedév alatt. Ha valamelyik hordó megrepedt, újat kellett készítenie. A mestermunkát a vizsgálómestemek kellett bemutatni, akinek minden jelölt engedelmeskedni tartozott. (Érdekes, hogy Vázsonyban, ahonnan a kőröshegyiek artikulusaikat vették, drágább volt a mesterjog.) csak a remek elfogadása esetén kellett az előírt „taxákat" fizetni. Ennek az összegnek a kőröshegyi pintércéhekben italpénz volt a neve.

201 Ha a mester fia mesterleányt vagy özvegyet vett el, mesterebéddel tartozott. Érdekes kivétel, hogy Kőröshegyen az ilyen mesterfiú ebéddel nem tartozott. A mesterek és a legények közt felmerülő ügyeket a céh elé kellett vinni. A céhmester a céhbeli mesterekkel együtt mondott ítéletet. A kőröshegyi pintéreknél ilyenkor a céh ítélt, megbüntetve a bűnöst. Fontosabb ügyekben, ha a céh nem ítélhetett, a magistratus elé kellett terjeszteni a dolgot. Ezenkívül kimondták még azt is, hogy a mesterek és a legények közt felmerülő ügyekben kirótt büntetés fele a mesterek, fele a legénynek ládáját illette.

202