Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII—XX. századi történetekből (2. közlemény)

12. Kádárok, pintérek, bodnárok A tihanyi apátság alapítólevele (1055) 2 kádár házról tesz említést, de nem jelöli meg a települést, ahol a két kádár lakott.

18

*' Ebben az időben még a kádár elnevezésen kívül a következőket is használták: kádár-ács, pintér-pohárnok. Ezeken kívül a tálkészítők fatálakat, fapoharakat és hordókat készítettek, tehát nem fazekasok voltak.

187 Albeus mester összeírása szerint (1237—40) a pannonhalmi apátságbeli Kőröshegynek már volt kádára. Egy ház Nyche kádáré, ki úgy szolgált, mint a tarjáni kádárok, akik kötelesek voltak a bort elszállítani az ország bármely részébe az apát költségén.

188 A hordókat általában tölgyfából készítették, és faabronccsal erősítették meg. Csak a 18. és 19. századtól kezdik alkalmazni a vasabroncsokat. Még a 19. században is találunk olyan pincét, ahol a hordók nagy része faabroncsos. A hordók nagysága különféle. Általában ismert a gönci-féle hordó, mely három akós volt. Ez azonban szállítások alkalmával kicsinek bizonyult, ezért 3—14 akós hordókra volt szükség. Az uraságok 20, 40, 60, 100, sőt 200 akós hordókat is készíttettek. A 17. és a 18. századtól kezdve a kádárok, illetve a pintérek céhekbe tömörültek. A mi borvidékünkön nagy hírnévre tett szert a kőröshegyi pintércéh,

189 később a kötcsei vegyes céh, melynek kebelén belül igen sok kádár is dolgozott. A továbbiakban az ő történetüket szeretnénk röviden bemutatni.