Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)

nem józanították ki a vezetést, és ismét a régi politikáihoz nyúltak vissza. A hibás 1956 tavaszi felfejlesztés majdnem duplájára emelte az 1954 végi létszámot, amelynek egyenes következménye lett, hogy alig fél évvel később a bekényszerítettek tízezrei léptek ki 1956 őszén. 1956 októbere után a fél évvel azelőttinek alig ötöde tartott ki továbbra is a közös mellett. Ez azt jelentette, hogy az 1956. december 314 létszám nem érte el a fél évtizeddel azelőttit: míg ekkor összesen 119 300 tag volt a termelőszövetkezetekben, 1951. december 31-én 119 500. A termelőszövetkezeti átszervezés politikájában a vitathatatlan választóvonalat 1956 képezi

10 annak ellenére, hogy hasonló vonása mindkét szakasznak a türelmetlenség, a szervezés versenyszerű lebonyolítása. Bármennyire is be akarták tartani és tartatni az önkéntességet, a határidők kitűzésével ez szükségszerűen csorbát szenvedett. Háttérbe szorultak a lenini elvek, a fokozatosság. A követett elvek és az alkalmazott eszközök tekintetében is volt hasonlóság. A döntő azonban a különbség volt, a visszatérés a lenini elvekhez, a meggyőzés és a türelem módszeréhez, amely a sikernek is döntő

v előfeltétele volt. A másik lényeges momentum, hogy míg 1956 előtt csak beszéltek az ún. kettősfeladat ( a tsz-szervezés és a tsz-fejlesztés együttes követelménye, másik oldalról úgy kell megvalósítani a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hogy közben növekedjék a termelékenység) szükségességéről, addig ez a befejező periódusban megvalósított elv volt. Ennek előfeltétele és legfontosabb eszköze az állami támogatás jelentkezése volt. 1956 előtt állami támogatásról nem beszélhetünk, ellenkezőleg, a politikai vezetés megrokkantotta és eleve életképtelenné tette a fiatal szövetkezeteket. Csak az óriási mértékű beszolgáltatás révén 1946 és 1956 között kb. 90 milliárd forintot vont el a mezőgazdaságtól, ehhez járultak az adóterhek, az agrárolló és más eszközök. Ennek az összegnek a mezőgazdaság 1956 után (az állami támogatás révén) legföljebb a kamatait kapta vissza.

11 A gyorsabb fejlődést 1956 után mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy megszűnt a beszolgáltatási rendszer. Végül döntő különbség, hogy az első periódusban az átszervezés csak kísérlet maradt: mind politikailag (1953,1956), mind gazdaságilag (1952-es nagy aszály) olyan események következtek be alatta, amelyek jelentős mértékben visszavetették azt. A jelen dolgozat vizsgálatának tárgya a tanácsok megalakulásától (1950. június 15.) az MDP Központi Vezetőségének 1953- június 28-i határozatáig terjedő időszak, tehát részben a tanácsfejlődés első periódusa - nem terjedvén ki az 1953 júniusa és 1954 szeptembere közötti intervallumra -, részben az agrárviszonyok szocialista átalakításának első korszaka, a szövetkezeti átszervezés kezdeti időszaka nem terjedvén ki az 1948-tól 1950-ig terjedő intervallumra, amikor a tsz-szervezést még nem a tanácsok irányították. Amint azt a későbbiek során látni fogjuk, ez az időszak meghatározó volt a magyar mezőgazdaság fejlődésére (ha nem is pozitív irányban), és igen jellemző volt a közigazgatás munkájára egészen a második tanácstörvény megalkotásáig, de azt követően is a mezőgazdaság szocialista átalakításának korszakában. A vizsgálat középpontjában a Somogy megyei Tanács tevékenysége áll, közelebbről, hogy melyek azok a módszerek, „közigazgatási" eszközök, amelyekkel a tanács a tsz-szervezés ezen időszakában élt, milyen nehézségekkel találta magát szemben, és hogyan oldotta meg ezt a funkciójával, a közigazgatás jellegével alapvetően ellentétes feladatot. Elsősorban arra kerestem a választ, mennyiben tért el a tanács a tsz-szervezésben a lenini elvektől, mennyire volt ez szükségszerű, és mennyiben ártott a magyar mezőgazdaságnak, a szövetkezeti