Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Kiss Z. Géza: Egy kései unitárius per a Dráva völgyében
volna győződve. Számunkra talán már iskolásnak tűnő módon a bonyolult kérdéseket részenként vizsgálta, s mindig az ismerttől haladt az ismeretlen felé. Tételei a kor emberének értelméhez szóltak s így megingathatták a befogadók hitét a Szentháromság valós voltában. A szertartás végéről megint csak Borza Gergely esperes már idézett leveléből értesülünk. Gyűlölettel írja, hogy Járdánházi „revocálván dögletes tudományát" megparantsoltatott (neki), hogy ha tsak legkisebb szót hallanak is ollyast a' Szájából, melly a' régi tudományára czélozna, nékem, mint Esperesnek adják be, én pedig a' T.N.Vármegyének. s a' fejével fog felelni." Amikor az esperes ezt a levelet (aug.5-én) írta, ott volt előtte a dunamelléki püspök helyettesének, Dallos István egyházkerületi főjegyzőnek mély humánumot sugárzó levele. Ebben leírja, hogy a tévelygő és az igazi orthodoxiával H ellenkező Járdánházi száműzetett és kiközösíttetett a református egyházból" 1 '' de bűneiértt alkalmas ideig való fogságot szenvedett, s ...elébbeni vétkes és eretnek opinióit és assertioit 1 recántálván és abjurálván 18 ...kívánna már tőlünk is consoláltatni 19 valamiben". Járdánházi vágya az lenne, hogy újra lelkészkedhessék, de erre az a válasz, hogy úrvacsorát vehet ugyan, tehát az egyházba visszavették, de míg ügyében a zsinat nem határoz, addig „Prédikálásra való szabadság... meg nem engedtetik". Azt ajánlja a püspök nevében a főjegyző, hogy az esperes szeretetből cselekedjék vele, mert az Irgalmaskodóknak keze meg nem tiltatik." 20 A keresztény irgalmat javasló leiratra válaszolja Borza esperes: „Alázatossan instálljuk Fő Tiszt. Superintendens Urunkat, a' mi nyakunkba Járdánházi ne vettessék, mert mi kenyeret itt nem adhatunk, sőt azt kívánnánk, hogy elmenne tőlünk, de nem akar." Annyit jelent ez, hogy hiába a királyi kegyelem, meg a dunamelléki püspök jóindulata, ha a baranyai református gyülekezetek nem hajlandók maguk közé visszafogadni, sőt az esperes alább azt javasolja, hogy az egyházmegyei gyűlésre halasztassék dolga, hadd lássák mások is, kitsoda a' Járdánházi?" Jeu 'dái iházi Soi ; logy 'bein Járdánházi 1775-ben még valószínűleg Harkányban tartózkodott. Zoványi úgy tudja 21 , hogy 1776-ban foglalta el gyöngyösmelléki állását, de már 1777-ben támadás indult ellene. Beck Gergely viszont arról tudósít 22 , hogy 1 ^ 7 7—1779 között Járdánházi Pál lett volna a gyöngyösmelléki lelkész, de azután hozzáteszi, hogy megbízható belsősomogyi források ugyanakkor Járdánházi Sámuelről írnak, aki ellen támadás indul, mert (állítólag) törvénytelenül került Gyöngyösmellékre. Lehet, hogy ez a névcsere afféle pia fraus ( kegyes csalás ) volt, amellyel el akart tűnni a szem elől a megbélyegzett ember, de hamar lelepleződött, mert 1778-ban Baranya megye támadást indított ellene. Gyöngyösmellék a dunántúli református egyházkerülethez tartozik, de annak az üggyel kapcsolatos állásfoglalását sajnos nem ismerem, ezért a továbiakban Somogy' vármegye jegyzőkönyvére támaszkodom, amely az 1778. évnél kereken 24 oldalon rögzíti a megyei állásfoglalásokat és (a kutató nagy örömére) rendszerint szöveg szerint adja a fontosabb missiliseket, sőt Járdánházi esetében annak kérvényét és hivatkozott mellékleteit is. Somogy vármegye közgyűlése először 1778.március 16-án foglalkozott
