Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Második rész )

Telkes jobbágy Házas zsellér Hazátlan zsellér Baranya megye Fejér megye Győr megye Komárom megye Mosón megye Somogy megye Sopron megye Tolna megye Vas megye Veszprém megye Zala megye 82,99 76,94 37,96 66,08 55,75 76,79 58,87 67,57 72,39 58,63 50,48 15,11 17,57 47,28 27,27 19,55 17,66 24,73 23,40 20,34 32,10 45,39 1,90 5,49 l-i."(i 6,65 2 tri) 5,55 16,40 9,03 7,77 9,27 4,13 Átlagosan 65,59 25,77 8,64 Az úrbéres parasztságnak tehát majdnem 2/3-a telkes jobbágy volt. Az eltérések azonban az egyes megyék között nagyok voltak. Baranyában 82,99% volt a telkes jobbágyok arányszáma, Győrben csak 37,96%. Más országrészek vonatkozásában a dunántúli adatokból azt a feltételezést vonhatjuk le, hogy a telkes jobbágyok aránya az egyes megyékben ott is igen eltérő lehetett, de az átlag az 50%-ot meghaladta. A telkes jobbágyok rétege távolról sem volt homogén. Maga a telek is különböző nagyságú volt, a föld minőségének megfelelően. A szántókat 4, a réteket 3 minőségi kategóriába sorolták. A Dunántúlon szántóból 16—28 magyar hold, rétből pedig 6—12 kaszás területű tartozott 1 telekhez. Egy kaszás rét azt a területet jelentette, amelyet egy személy egy nap alatt le tudott kaszálni. A telek 3 részből tevődött össze: a ház körüli belső telekből, a szántóból és a rétből. A legelő nem volt telkek szerint elkülönítve, azt a helység lakói együttesen, rendszerint a földesúrral is közösen használták. Az egész Dunántúlon a telekállomány a 3 telekrész között az alábbi arányban oszlott meg: A telkes jobbágyokat telkük nagysága szerint több kategóriába lehet sorolni. Megoszlásukat az egyes kategóriák között, %-ban kifejezve, az alábbi táblázat mutatja az egész Dunántúl átlagában. Belső telek Szántó Rét Községi föld 4,39% 74,63% 20,76% — 22% 1 1/2-nél nagyobb telkű jobbágy 1 1/2—1 telkü jobbágy 1—3/4 telkü jobbágy 1,59% 4,44% 8,72% 12,12% 30,94% 1/2—1/4 telkü jobbágy