Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Második rész )

A szabad királyi városok közül a legtöbb tisztviselőt és egyéb alkalmazottat 1792-ben az alábbiaknál találjuk. Pozsony 276 Selmecbánya 209 Sopron 200 Debrecen 176 Székesfehérvár 176 Kassa 144 Szeged 138 Győr 133 Nagyszombat 124 Körmöcbánya 116 Késmárk 113 Temesvár 109 Szabadka 104 Kőszeg 102 A városoknak viszonylag jóval több tisztviselőjük és egyéb alkalmazottjuk volt, mint a megyéknek. Sőt, ha a 16 szepesi várost 411 alkalmazottjával is hozzájuk számítjuk, alkalmazottjaik abszolút száma: 4432 is meghaladta a megyékét, igaz, csak 11-el.

40 E ténynek az a magyarázata, hogy a városok gazdálkodtak is, nemcsak igazgatási, hanem jelentős számú gazdasági alkalmazottjuk is volt. Statisztikai adataink az értelmiséget illetően méginkább időszakunk végi viszonyokat mutatnak, mint a lakosság nagyobb társadalmi kategóriáinál. Tanulságaik azonban egész időszakunkra is vonatkoznak. A parasztság számarán) 'a iMagyarországnak időszakunkban is a parasztság volt a legjelentékenyebb osztálya, mind számát, mind a termelésben játszott szerepét tekintve. A parasztság számát, számarányát, mindkettőnek alakulását megállapítani időszakunkban még hozzávetőlegesen is alig lehetséges. 1720 körül Acsády Ignácnak az országos összeírások alapján végzett számítása szerint a lakosságnak a szűkebb Magyarországon 93,07, Erdélyben 94,08%-a volt polgár és jobbágy. A polgárokat azért vette a jobbágyokkal közös kategóriába, mert a szabad királyi és a mezővárosok lakosait az összeírás egyaránt polgároknak vette, holott az utóbbiak parasztok voltak, és inkább a jobbágyok, mint a szabad királyi városok polgárai közé tartoztak. A polgárok és jobbágyok arányszáma az egyes országrészekben némileg különbözött. Duna bal partja 92,81% Duna jobb partja 93,04% Duna—Tisza köze 96,54%