Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Második rész )

Segesvár Medgyes Beszteerce 38,6% 36,5% 36,3% Brassóban 24,5%, Nagyszebenben 29,3%, Kolozsvárott 19,2% volt az arányszám. Horvátország és Szlavóniában 4 városban élt 30%-nál több iparos és kereskedő. Zágrábban 16,3%, Fiúméban csak 6,4% volt a polgárok arányszáma. Nem szabad azonban számításon kívül hagynunk, hogy az összeírás adatai nem fogadhatók el minden részükben megbízhatóknak. Nehezen hihető pl., hogy Fiúméban csak 6,4%, Selmecbányán 4,9%, Gyulafehérváron: 7,8% volt az iparosok és kereskedők aránya, amennyinek az összeírás feltünteti. Az iparosok és kereskedők arányszámának csökkenése 1720 és 1787 között, országos viszonylatban is, de különösen a szabad királyi városokban, megfelelt a szabad királyi városok lakossága csökkenésének az ország egész lakosságához viszonyítva. 1720-ban a szűkebb Magyarország lakosságának 8,7%-a élt a szabad királyi városokban, 1787-ben csak 6,4%-a. A városi lakosság és a polgároknak minősülő iparosok és kereskedők számának viszonylagos csökkenése nem azt jelenti, hogy a városi lakosok, valamint az iparos és kereskedő polgárok abszolút száma a 18. században, különösen időszakunkban, nem emelkedett jelentős mértékben. Fentebb már szóltunk a városi lakosság abszolút számának 1720 és 1787 közötti növekedéséről. A relatív szám csökkenésének az a magyarázata, hogy az ország más, nem szabad királyi helységeiben, a mezővárosokban és a falvakban, valamint az ország lakosságának más, nem iparos és kereskedő rétegeiben, nemcsak abszolút, hanem relatív számokban is, jóval nagyobb, erősebb ütemű volt a növekedés. Amin nincs is csodálkozni való, hiszen a török hódoltság idején a szabad királyi városok és a bennük lakó iparosok és kereskedők kevésbé voltak a pusztulásnak kitéve, mint az ország más helységei, amelyekbeti a lakosság feltöltődése 1711 után sokkal nagyobb mérvű és arányú kellett, hogy legyen. Mindezt figyelembe véve sem mondhatjuk azonban, hogy időszakunkban lényeges változás következett be az ország polgári fejlődésének abban az elmaradottságában, amely a megelőző két évszázadnak volt az öröksége. Valamivel kedvezőbb a kép, ha nem a szabad királyi városokat, hanem a többi városnak minősülő települést nézzük, amelyek között több olyan akadt, amely inkább volt városnak tekinthető, mint némelyik a szabad királyiak közül, ha a város kritériumának nem a jogi állást, hanem a gazdasági helyzetet vesszük. A mezővárosok között elsősorban, de még az egyszerű községek sorában is akadtak olyanok, amelyek legalább annyira voltak városoknak tekinthetők, mint egynémely szabad királyi város. 1720-ban a szűkebb Magyarországon 443 mezővárost írtak össze, ezen fölül Károlyváros Pozsega Körös Kapronca 47,5% 45,6% 36,7% 30,8%