Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Horváth Sándor dr.: Bevezető

BEVEZETŐ A Somogy megye múltjából c. levéltári évkönyv 20. kötetét tartja kezében a kedves olvasó. Ez az esemény ritka ünnepei közé tartozik megyénk kulturális életének. A Somogy megyei Levéltár tudományos periodikája két évtizeddel ezelőtt, 1970-ben indult útjára dr. Kanyar József szerkesztésében, s azóta minden esztendőben menetrendszerű pontossággal kerül a szakemberek, történészek, történelemtanárok, érdeklődők asztalára. E kiadványsorozatot kettős igény hívta életre. Az egyik oldalról az a tény, hogy a levéltár eljutott a rendezettségnek arra a fokára, amikor zártságéit feloldva, kapuit szélesebbre tárhatja. Ezt a szándékot erősítette a levéltári anyag védelméről szóló 1969- évi 27. sz. töményerejű rendelet, mely kimondta-, „a levéltárakállamigazgatási és közművelődési tevékenységet ellátó tudományos intézmények, rendeltetésszerű feladatuk a helytörténetírás művelése. " A tudományos publikációik, az évkönyvek iránti igény a befogadó, az olvasó oldaláról is jelentkezett, hiszen korszerű, összefoglaló megyetörténeti kiadványunk nem lévén, e kötetsorozat vállalkozott arra, hogy megyénk történeti múltját tudományos alapossággal feltárja, lehetőséget nyújtva egy modern szintézis, a majdani megyetörténeti monográfia elkészítéséhez. E kiadvány 20. évfolyama méltóin jelent tehát mérföldkövet megyénk tudományos életében is, hiszen bebizonyosodott már, hogy vállalt feladatát, szerepét teljesíteni tudta. A mintegy 8 ezer oldalon közzétett 246 tanulmány tudományos igényességgel bőséges levéltári és könyvészeti forrásbázissal, kellő forráskritikával, a feldolgozás magas színvonalával nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a somogyi történelmi múlt egyre több szállal kapcsolódhat az országos történeti fejlődéshez, — elkerülve a provincializmus valamennyi buktatóját. A szerzőket tekintve az évkönyvek kiemelkedő érdeme, hogy a történettudomány országos hírű szaktekintélyei mellett jelentős számban közöl tanulmányokat, megyei és régióbeli, valamint kezdő) fiatal kutatók tollából. Mindez azt is jelzi, hogy a leiéltárban és ahhoz kapcsolódóan időközben felnőtt és szerveződött egy helyi kutatógárda megteremtve a tudományos műhelymunka kialakulásának feltételeit. Ez természetesen csak úgy valósulhatott meg, hogy a levéltár, mint a helytörténetkutatás megyei bázisa, az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül. Gyűjteménye az eltelt két évtized alatt megkétszereződött, jelenleg több mint 7000 folyóméter iratot őriznek; dolgozóinak száma csaknem négyszeresére emelkedett. Új levéltári fiók létesült Nagyberkiben 1985-ben, amely a legújabbkori időszak iratainak védelmére országosan figyelemreméltó megoldást eredményezett. Ugyanebben az esztendőben a volt megyei múzeum épületrészét is birtokba véve kialakulhattak a korszerűbb kutatószolgálati és munkafeltételek. Csökkentek a raktározási problémák. A levéltár története során első ízben kapott önnálló épületet, ez az esemény az intézmény életében újabb fejezetet nyitott. A levéltár forrásbcízisát felhasználva több száz tanulmány, több tucat egyetemi doktori, kandidátusi és nagydoktori disszertáció született. Egy részük az