Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)
A tervezet természetesen az országosan összeállított tervezet lemásolása volt, és a hozzászólások éppen a somogyi sajátosságokat hiányolták belőle. Ezért a vb utasította Sási Jánost (209/1950., sz. vb-határozat), hogy a benyújtott tervezetet dolgozza át a megye sajátosságainak megfelelően. Egyben a vb utasította a mezőgazdasági osztályt, hogy az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportok megalakulása érdekében a szükséges munkálatokat indítsa el. 4. A vb helyzete és feladata a tsz-szervezés irányítcisciban A Siófoki Járási V. B. 1950. augusztus 18-i ülésén a következő tételt szögezték le: „A Párt utasít minket, és azt mindig végre kell hajtani." 3 Ennek jegyében a tanácsok tsz-szervezési munkájának taglalását az MDP KV 1950. augusztusi határozatával kezdem, amely kimondta: a tsz-tagok számát és a tsz-ek földterületét a duplájára kell emelni. Nagyüzemi gazdálkodást kis létszámú csoporttal folytatni nem lehet, ugyanakkor fontos, hogy a közös művelésű föld nagy legyen, ezért főleg középparasztokat kell beléptetni. A tagosítások után a tsz-eknél minimum 400 hold földnek kell maradnia, az újonnan alakuló tszcs-knél pedig minimum 350 hold földnek kell lennie. Mivel az MDP politikájában a szegényparasztságra támaszkodott, minden agrárproletár felvétele mellett agitált, noha ezzel a földterület nem nőtt, ezzel szemben csökkent az egy tsz-tagra jutó terület és esetleg a jövödelem is. Ezzel a KV nem kis feszültséget teremtett, volt olyan községi párttitkár (Balatonzamárdi), akit azért mentett fel a járási vb, mert az agrárproletárok felvételét támogatta. 3- A minimális földterület megteremtése érdekében a járási vb semmilyen eszköztől nem riadt vissza. Balatonzamárdiban a községi pap, a tanító és a jegyző birtokát kobozták el, és adták az alakulóban lévő tsz-eknek. 3 Bár a későbbiek során a 350 holdas minimális határt a tanácsok nem vették szigorúan figyelembe, amit lehetett, elkövettek a nagyüzemi táblák kialakítása érdekében (tagosítások, kisajátítások, elkobzások stb). A nagyüzemi táblák megteremtésének döntő eszköze a tagosítás volt, melyet azonban csak már megalakult tsz-ek erősítésére vehettek igénybe. Ez azonban nem okozott problémát, mivel új tsz létesítéséhez mindig a Földművelésügyi Minisztérium adta ki az engedélyt, 3 a gy-akorlatban tehát a tanács bármekkora tsz megalakításával próbálkozhatott. Ez az enyhítés különösen akkor vált jelentőssé, amikor bevezették azt a könnyítést, hogy 10 családdal is lehet tsz-t alakítani. 38 Mivel személyes vagy egyéb okok miatt sokan nem akartak belépni a meglévő tszcs-be, az 1951-52 évi látványos felfutás egyik döntő tényezője volt, hogy a parasztok egy másik csoportja ugyanabban a faluban önállóan alakíthatott tsz-t. Ez természetesen szétforgácsolta a helyi erőket, nem is alakulhatott így ki egységes szövetkezeti hálózat, 39 és a későbbiek során a tsz-ek irányításával kapcsolatban is sok probléma merült fel. 40 A legnagyobb gond azonban az volt, hogy nagy r on sok eleve életképtelen szövetkezet jött létre. Emiatt a helyi szervek sokhelyütt elfojtották a tsz-alakítási kezdeményeket ott, ahol már volt tsz. Alátámasztották ezt azzal a hivatalos érveléssel is, hogy minél nagyobb táblák kialakítása a cél. Ennek az irányzatnak az elvetésére határozott központi föllépés volt szükséges. 41 Láthatjuk tehát, hogy a meghirdetett elvek valóra váltása a gyakorlatban igen ellentmondásosan sikerült: egyrészről ugyan tűzzel-vassal igyekeztek mindenkit betömöríteni a szövetkezetbe, minél több és minél nagyobb tsz-eket kialakítani,
