Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bognár Tibor: A német lakosság elleni jogfosztó- és korlátozó intézkedések Somogy megyében (1946—1949)

földigénylő bizottságokat újjá kellett alakítani... A legtöbb telepes községben az elkobzást szenvedő Volksbund tag és az új tulajdonos egy házingatlanban laknak, amely a békétlenségnek, veszekedéseknek, életveszélyes fenyegetéseknek és lopásoknak az eredője."

10 Nem volt szerencsés az a hivatali felépítés, melynek keretében a telepítés munkálatait szinte azonos hatáskörrel intézték 1946 nyaráig a Népgondozó Hivatal szervei és a Megyei Földbirtokrendező Tanács alá rendelt földigénylő bizottságok. A Népgondozó Hivatal tisztviselői ráadásul még olyan felhatalmazással is rendelkeztek, mely a földigénylő bizottságok feletti felügyeletet biztosította számukra. Ugyanakkor a bizottságoknak szintén volt törvényes felhatalmazásuk az önálló cselekvésre, amelyből gyakran keletkeztek hatásköri összeütközések és hivatali torzsalkodások. A folyamatba bekapcsolódtak a községi elöljáróságok és a nemzeti bizottságok is, melyek ha nem is törvényes alapon, de helyzetüknél fogva a gyakorlatban ténylegesen befolyásolni tudták a földigénylő bizottságok tevékenységét" Jól jellemezte az így kialakult állapotokat a Földbirtokrendező Tanács 1946. február 12-i felterjesztése a földművelési miniszterhez, mely arra hívta fel a minisztert, hogy „tegyen sürgősen előterjesztést a minisztertanácsnak a földbirtokrendezés terén észlelhető anarchikus állapotok megszüntetése végett megfelelő intézkedések kiadására. Ezek között szükséges volna kormányintézkedéssel utasítani a községi elöljáróságokat és a helyi nemzeti bizottságokat, hogy ne tegyenek a földbirtokreform eddigi eredményeit megbolygató, vagy teljesen megsemmisítő intézkedéseket. "

12 Végül is a miniszterelnöki rendelet és a végrehajtására kiadott rendeletek alapján - tágítva az eljárás alá vont községek körét - a megye 44 településéről 7904 személyt vettek fel a kitelepítendők névjegyzékeire a belügyminiszter által delegált bizottságok. Lényegi változást jelentett az alaprendelethez képest, hogy az Egyesült Államok kormányának nyomására egy 1946. május 10-én hozott bizalmasnak minősített belügyminiszteri rendelettel levették a napirendről a német anyanyelvűek kitelepítésének kérdését, s Somogy megyében a kitelepítési névjegyzékeket túlnyomó többségében már ennek az enyhített rendeletnek az értelmében állították össze 1947. május-júniusában.

13 Ez év folyamán egyre jobban előtérbe kerültek a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményből folyó telepítési problémák. A németek kitelepítésének és a felvidéki magyarok elhelyezésének szoros összefüggéseire mutatott rá az Országos Földhivatal 1947 derekán készült összefoglalója is: „Elkerülhetetlenül szükséges ... úgy a svábok további rétegeinek, mint a magyarországi egész szlovák lakosság kitelepítésének és a már eddig kitelepítésre jelentkezettek teljes létszámú átköltöztetésének kierőszakolása." - vonta le a helyzetből adódó végkövetkeztetést a földhivatali értékelés.

1

"* A kitelepítés további folytatását helyezte kilátásba Rákosi Mátyás 1947. augusztus 30-án elhangzott rádióbeszédében is: „Minden tettünket a magyar dolgozó nép érdekeinek a védelme sugallta. A gazdag svábok kitelepítését nemcsak azért tartjuk változatlanul sürgősnek és gyorsan végrehajtandónak, mert bennük látjuk a német fasiszta befolyás legveszedelmesebb zászlóvivőit, hanem azért is, mert az a majdnem negyedmillió hold zsíros föld, amely még a gazdag svábok kezén