Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)

legkisebb mértékben is gyanúsak abban, hogy lengyel katonai szökevények , a katonai hatóságnak volnának átadandók. Egyébként az egész intézményt be kellene szüntetni. A budapesti pályaudvarokról naponta kis csoportok utaznak részben dél [Jugoszlávia], részben délnyugat [Olaszország]felé. Főleg a Keletipu-ról este 20 h. 15 perckor induló vonatot használják. A német követség panaszainak megszűntetése céljából szükséges volna a pályaudvarok alapos ellenőrzése és az elutazni szándékozó lengyelek közül a katonasorban [18—42 év] levők letartóztatása és a katonai hatóságoknak való átadása."

9 A H. iVI. 21. osztálya, a Budapesti Rendőrkapitányság és a B. M. hatáskörébe tartozó közigazgatási hatóságok, a hadtestparancsnokságok kölcsönösen egymásra és más hatóságokra hárították a felelősséget, ugyanakkor a Dráva folyó menti szökések mint tények — több-kevesebb részletességgel — ismertek voltak. AH. M. 21. osztálya 1940. január 9-én ismét megállapította:, A szökések központi irányítása a budapesti lengyel követségen és konzulátuson történik és a szökések kezdenek oly szemérmetlenül növekedni, [a január eleji Dráva és Mura menti szökésekről van szó — L. 1. ] mint múlt év októberben volt."

98 Ugyanakkor a H. M. közölte a Külügyminisztériummal, hogy ha a szökések továbbra is folynak, a legszigorúbb rendszabályok fognak az internáltak ellen életbe léptetni... aminek az őszes internáltakra nézve igen kellemetlen következményei lesznek."

99 Röviddel később a Külügyminisztérium Politikai Osztályáról Ghyczy követ válaszlevelében (454/pol.-1940) jelezte Baló Zoltán ezredesnek a H. M. 21. osztály vezetőjének, hogy a „fentiekre" felhívta a budapesti lengyel követség ügyvivőjének a figyelmét. Egyéb intézkedés azonban nem történt. A szökések kivizsgálásában és értékelésében a H. M. 21. osztálya megértő magatartást tanúsított. Erre enged következtetni — többek között — az érsekújvári lengyel katonai menekülttábor rangidős lengyel tisztjének jelentése: „...Braglewicz Tadeusz alezredes bizalmas formában ...kihangsúlyozta, hogy fent a Honvédelmi Minisztériumban az internáüt lengyel legénység szökését hallgatólagosan jóváhagyják és, bog' naponta a mag>ar internáló táborokból mintegy 100—150 fő érkezik rancia frontra. Lenti község környékén a Jugoszláviába igyekvő lengyelek egyik legtöbbet foglalkoztatott vezetője Prelok Ferenc és Kulcsárfózsefné volt.

101 Ebben a térségben a legtöbb menekült Lendvakecskésnél lépte át a magyar-jugoszláv határt. Rédics és Bödeháza közötti határszakaszon a lengyeleket Dezső József és fia segítette a határ átlépésében. Az egyik legeredményesebb, legtöbb érdemet szerzett „lengyelszöktető" Vukman Mihály babócsai lakos volt. Vukman Mihály a határövezet és a Dráva folyó legrejtettebb zugainak ismerője mintegy 2 ezer lengyel katonai személyt vezetett át Jugoszláviába. Az evakuáció végén, 1941 januárjában Andrassek Mártonnal együtt letartóztatták Vukman Mihályt is. A nagykanizsai megyei bíróság mindkettőjüket 2,5 hónapi börtönre ítélte. Marian Palmarczyk (a keszthelyi polgári tábor parancsnoka — starszy obozu —) is letartóztatásra került. Salamon Rácz Tamás a lengyelek megbízatásából magas összeget ajánlott fel az ügyvédeknek, ha elérik az elítéltek szabadlábra helyezését. A bíróság hajthatatlan maradt, Palmarczykot büntetőtáborba küldték.

102 A gyakori szökések és a szökések magyar segítőinek tevékenysége olykor a sajtó nyilvánossága elé került. A „Zalamegyei Újság" „Beszakadt a Mura jege a megszökött leng'elek alatt" c. cikke országos viszonylatban is elsőként tudósított a lengyel katonák evakuációjának körülményeiről. A cikket jellegzetessége miatt