Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)

állomásokon tartózkodó rendőr, illetve csendőrjárőröket. A javaslatot intézkedés követte. A MÁV igazgatósága 1939. október 19-én táviratilag értesített valamennyi vasúti csomópontot, hogy a „...menekült lengyel katonák és tisztek gyűjtőtáborukat csak kivételes esetekben és akkor is csak magyar katonai kísérővel hagyhatják el. Ezért menekült lengyel katonák és tisztek részére magyar katonai kísérő nélkül vasúti menetjegy nem szolgáltatható ki. Ha a menekült katonák vagy tisztek mégis a vonaton találtatnának, úgy a legközelebbi rendőr vagy csendőr-hatóságnak adandók át, aki őket a legközelebbi gyűjtőtáborba kíséri." Az intézkedés miatt a katonai menekültek polgári ruhába utazhattak. A polgári ruhák beszerzése azonban a magyar lakosság beavatott részének közreműködésével vált lehetségessé, az együttműködés tehát ezen a téren is megindult. A forrásokból kiderül, hogy Csáky külügyminiszter ígéretei és a hatóságok — papírforma szerint — igen erélyes rendelkezései azonban nem nyugtatták meg a német Külügyminisztériumot. Sztójay Döme berlini magyar követ szerint, 1939. december közepén Ribbentrop német külügyminiszternek ismételten „...oly információk jutottak birtokába, hogy a Magyarországra menekült s ott internált lengyel katonai személyek közül soknak sikerült Franciaországba átjutnia." Ribbentrop „baráti" figyelmeztetése — Sztójay követen keresztül — kétségtelenül azt a célt szolgálta, hogy a m. kir. kormánynak módjában legyen a lengyel katonai személyek Franciaországba való további átszivárgását megakadályozni."

45 Az 1939 októberi, novemberi, decemberi gyakori német tiltakozások és „baráti" figyelmeztetések ellenére 1939 december második felében és 1940 január elején, majd a későbbi időszakban az Evakuációs Iroda — a magyar hatóságok hallgatólagos hozzájárulásával — titokban előkészített folyamatos szökési akciókat szervezett. 2. Az evakuáció megszervezése Magvarország déli-délnyugati táboraiból A H. M.21. osztályához érkező bizalmas információk szerint a budapesti lengyel követség Váci utcai helyiségeiben szabályszerűen sorozták, azaz toborozták, a katonakorú menekült lengyel férfiakat. A besorozottak egy része az utazáshoz nélkülözhetetlen iratok és pénz átvétele után az ország déli határszéléhez közel fekvő — nem őrzött — polgári táborokba került. Az evakuációnak ebben az egyáltalán nem elhanyagolható mozzanatában a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság biztosította a kívánt polgári táborba jutás lehetőségét. Magyarország déli részében lévő menekülttáborokból a magyar—jugoszláv határ átlépésében a vidéket jól ismerő helyi lakosság segédkezett. A korabeli honvédségi és csendőrségi bizalmas jelentések beszámoltak arról, hogy a gyűjtőtáborokban elhelyezett lengyel • katonai személyek az evakuációra való felkészülésre, majd Magyarország elhagyására a Váci utca 36. szám alatt, a lengyel követség által bérelt irodában tevékenykedő Stefan Dembinski brigádtábornoktól a Lengyel Katonai Képviselet vezetőjétől, illetve a környezetében lévő lengyel tisztektől kaptak utasítást. (Dembinski tábornok hivatalos irodája a Tükör utcában volt.) Az evakuáció „nyílt" formája viszonylag egyszerű volt. A szökésre parancsot kapott egyéneknek fényképet kellett beszerezni, a fényképeket Dembinski tábornok Váci utcai irodájához továbbították, majd a konzulátuson valódi, vagy álnevekre szóló útleveleket állítottak ki. Az útlevél kiállítása után a szökési listára felvett