Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)

yalkalommal megtorlásokat alkalmaz. Tervbe van véve a fogoly-ellenőrzés biztosítására egy nagy koncentrációs tábor építése, ami idáig csak finánctechnikai okokból nem volt megvalósítható. Az eddigi, teljesen nem kontrollálható információink szerint Magyarország déli határain körülbelül 300 személynek sikerült kiszöknie, de az eddigi megállapítások szerint ezek polgári egének " A tiltakozójegyzékre adott válaszok nyilvánvalóan nem elégítették ki a németeket, mert újra és újra hangot adtak elégedetlenségüknek. A prágai magyar főkonzulátus vezetőjének, Marossy Ferencnek a volt német külügyminiszter , a cseh-morva protektorátus politikai irányítója „...Neurath báró baráti formában elmítést tett arról, hogy Berlinben bizonyos visszatetszést keltett, hogy Magyarország a lengyel tiszteket nem internálta,

35 minél fogva fennáll a veszély, hogy azok a franciaországi légiókhoz átszökhetnek. Megjegyezte Neurath báró, hogy Berlinben úgy tudják ugyan, hogy a magyar katonai körök kifogástalan magatartást tanúsítanak — de egyes nem katonai körök viselkedése szerintük nehezen egyeztethető össze a nemzetközi szokásokkal.

3 Neurath megállapította, hogy az útleveleket a budapesti lengyel konzulátus állította ki, és hogy a Franciaországba való kiutazást „szervezett társaság" intézte. Otto von Erdmannsdorff követ október 19-én, 25-én, 26-án és 28-án Berlinbe küldött jelentéseiben részletesen beszámolt a lengyel katonák evakuációjának körülményeiről. A jelentések szerint Erdmannsdorf tudott arról is, hogy az evakuációhoz szükséges francia és angol vízummal ellátott útleveleket a budapesti lengyel konzulátus állította ki, s a konzulátus adott ajánlólevelet a jugoszláv és az olasz követséghez forduló lengyelek számára. A konzulátos utazási iroda (irodák) útján az olasz—francia határon lévő (a Frejus hágóhoz közeli) Modane városkáig gondoskodott az egyéni menetjegyekről. Erdmannsdorff követ tájékozott volt az evakuáció útvonalát illetően is: „...szállítmányokat terveznek Olaszországon át. Csekélyebb számban Athénon át is utaztak. Megbízható jelentések szerint ]a[ francia követség egyes esetekben lengyeleknek hamis útlevelet állított ki, bár ezt a francia követ a [magyar] külügyminiszter előtt letagadta."

3 Erdmannsdorff előbb idézett jelentésében utalt arra is, hogy október 26-án (Murakeresztúron keresztül) 50 lengyel utazott Olaszországba. Csáky és Erdmannsdorff tárgyalásainak megmaradt irataiból tudjuk, hogy október 26-án éjjel »egy Budapesttől északra fekvő táborból« 5 lengyel tiszt és 140 tisztiiskolás megszökött, de 70 főt rövid idő alatt elfogtak. A vizsgálat során megállapították, hogy a megszököttek angol és francia vízumokkal ellátott útlevelek birtokában voltak. 1939. október 26-án éjjel német nyomásra azonban „...parancs ment a magyar határszervekhez, hogy a lengyel útlevelek birtokosait ne engedjék át a határon... [27-én — L. 1.] reggel kiegészítő utasítást adtak ki, mely szerint [...] nemcsak a lengyel útlevelek birtokosait, hanem október 1. után kiállított francia útlevelek birtokosait sem szabad átengedni a határon."

38 Csáky külügyminiszter a német követ kérésének — részben — eleget téve sietve felkérte Svetozar Rasic budapesti jugoszláv követet „...hogy lengyel útlevelek birtokosainak többé ne adjanak vízumot." Ezt követően Csáky ismételten biztosította a német külügyminisztériumot arról, hogy a magyar kormány „...semmi esetre sem akarja megengedni [a] német—magyar kapcsolatok megzavarását, lengyel katonai személyek jelenléte miatt. írásokat mutatott, melyekben lengyel tisztek és katonák rossz elhelyezésről és bánásmódról panaszkodnak..."

39 A Külügyminisztérium egyes vezető munkatársai előtt ismeretes volt az, hogy