Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)

A Sikorski kormány által tervbe vett lengyel egységek felállításánál elsősorban a katonákra és tiszthelyettesekre számítottak, ezek közül is azokra, akik értékes (páncélos, repülő, gépkocsivezető stb.) szakképzettséggel rendelkeztek.

17 h Magyarországra érkező lengyel katonai személyek nagyobbik részét 1939 szeptember végétől kezdődően szervezett keretek között Jugoszlávián (a Balkánon és Olaszországon) át franciaországba, majd angol területekre evakuálták. A több mint másfél évig tartó evakuáció során több tízezer lengyel katona és tiszt került Nyugatra, értelemszerűen a magyar hatóságok közvetett segítségével és a magyar lakosság támogatásával. Az evakuáció szempontjából igen kedvező volt az, hogv

7 a menekült táborok egy részét Magyarország déli, délnyugati részén, a magyar—jugoszláv határ közelében létesítették.

18 Igen rövid idő alatt kialakult az evakuáció mechanizmusa, megszerveződött az evakuációra (a táborból való szökésre) parancsot kapott katonai egyének széleskörű segítésének rendszere. Budapesten 1939. szeptember végén Emisarski alezredes, katonai attasé által létrehozott első illegális katonai szerv az Ekspozytura „W" egyik legfontosabb feladata a Magyarországon lévő lengyel katonai és katonaköteles (önkéntes) polgári személyek Magyarországról való kivonásának (evakuálásának) megszervezése, az evakuáció folyamatosságának biztosítása volt. Emisarski alezredes az emigráns lengyel kormány hadügyminisztériumának Evakuációs Főnökségétől kapott utasításoknak megfelelően Budapesten a Lengyel Konzulátuson speciális csoportot szervezett,mely Evakuációs Iroda („Ewa") néven működött. Az „Ewa" törzsében Jan Korkozowicz ezredes szerint mintegy 30 személy dolgozott.

19 Az Iroda tevékenységében részt vett Józef Zatravnski budapesti lengyel főkonzul, Piotr Wilk-Witoslawski apostoli vikárius, őrnagy-lelkész, Stanislaw Rrzepko-Laski lelkész, Michal Lipcsei-Steiner őrnagy, Kazimierz Glowacki ezredes, számos speciális megbízatású személy pl. Mieczyslaw Mlotek őrnagy, Miodonski lelkész és mások.

20 Az Evakuációs Iroda szervező tevékenysége, a táborokkal való kapcsolattartás a Lengyel Katonai Személyek Képviseletén (Przedstawicielstwo Polskich Zolnierzy Internowanych w Królestwie Wegier), A H.M. 21. osztály lengyel alosztályán keresztül valósult meg. Az evakuációról tehát tudott Balé Zoltán ezredes a H. M. 21. osztály vezetője és a Vkf. 2. D. vezetője, UjszásziIstván ezredes, valamint a B. M. IX. osztály vezetője, dr. Antal József is. A B. M. LX. osztálya különböző igazolványok kiadásával, fontos információk közvetett átadásával megkönnyítette az evakuáció szervezését. A lengyel megbízottaknak a katonai táborokba való szociális célzatú táborlátogatásait gyakran a B.M. LX. osztályának javaslatára engedélyezték. KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter utasítására a KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Közpoti Hatóság) sok menekültet hamis adatokat tartalmazó, valódi igazolványokkal látott el.

21 Az Evakuációs Iroda közvetett kapcsolatban állt a Henryk Slawík vezette Lengyel Menekültek Gondozásának Ügyeit Intéző Polgári Bizottsággal (Komítet Obywatelski dia Spraw Opieki nad Uchodzcami na Wegrzech). Bár a polgári részleget igyekeztek távoltartani a szigorúan vett konspirációs munkától. Az evakuációban Zarahski főkonzulon keresztül bevonták viszont a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság (Wegiersko-Polski Komitet Opieki nad Uchodzcami) titkárát, Salamon Rácz Tamást aki hosszú ideig együtt dolgozott Glowacki, Sokolowski, Szeligowski és Zamecznik ezredesekkel és az Ekspozytura „W"-t képviselő Jaworskival.

22