Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Vadász Sándor: Budapest és München kapcsolatai a magyarországi tanácsköztársaság első időszakában. (Fordította: Dobai András)

(UPM) A Forradalmi Kormányzótanács rendelete értelmében aranytárgyakat, ékszereket, drágaköveket, melyek jelenlegi értéke meghaladja darabonként a 2000 koronát, a szociális termelés népbiztosának elismervény ellenében be kell szolgáltatni. Ellenértéket nem adnak. (UPM) Az oktatásügyi népbiztos tudatja, hogy a templomokat vallási célokon kívül másra nem szabad használni. Aki tehát az egyes templomokba szocializálás ürügyén behatol, önkényesen jár el. Az ilyen egyéni akciókkal szemben a városparancsnokságtól karhatalom segítségét lehet kérni. (UPM) A Forradalmi Kormányzótanács elhatározta a biztosítótársaságok szocializálását. A pénzügyi népbiztost felhatalmazták, hogy vegye át az összes biztosítótársaság vezetését és helyezze ellenőrzés alá, amelyet a pénzintézetek központja gyakorol. Kárigények csak 2000 koronáig fizethetők ki, a további összeget a pénzintézeti központnak utalják át. Életbiztosítási kötvények alapján havonta 2000 koronánál többet nem lehet kifizetni abban az esetben, ha a biztosított az esetleges betétjeiből ezt az összeget már nem vette fel. (UPM) A biztosító intézetek alkalmazottai, beleértve az igazgatókat is, havonta legfeljebb 3000 korona fizetést kaphatnak. (UPM) A belső rend teljes kiépítéséhez és fenntartásához a belügyi népbiztosság önként jelentkező, megbízható proletárokból országos szervezetet hoz létre. Megyékben, kerületekben és városokban csapatparancsnokokat neveznek ki, névsorukat azonban nyolc napon keresztül nyilvánosan ismertetni kell, hogy kinevezésük ellen bármiféle igényt ... (a folytatás a lap alján nem olvasható, feltehetően az igei szerkezet részei maradtak el.) 2. kiadás München, 1919. április 1. A magyar tanácskormány elnöke, Garbai Sándor ma reggel Szatmárra érkezett. Tiszteletére az állomáson felsorakozott a székely dandárok díszszázada. Az ottani munkás- és katonatanács ülésén az elnök hosszabb beszédet tartott, amelyben a következőket mondta: „az osztályuralom földpolitikájával katasztrófába sodorta Magyarországot. Kétezer család birtokolta Magyarország földjének 2/3-át és az egész államgépezetet. A proletárok nyomorban éltek és arra kényszerültek, hogy Amerikába vándoroljanak. Magyarország gazdaság- és földpolitikája gyűlöletessé tette az országot a délszláv népeknél. Magyarország összvagyona a háború előtt 93 milliárdot tett ki, a jelenlegi becslések szerint a háborús költségek 35 milliárdra rúgnak. Az antant legalább 20 milliárd háborús jóvátételt követel. Azt akarjátok, hogy munkaerőtök költségére 60 milliárdot fizessünk a kapitalista társadalomnak, azt akarjátok, hogy ezt az államrendet ismét felállítsuk? (Viharos kiáltások: Nem!)". A szónok a továbbiakban kitért a székelyek problémájára: ,A székelykérdés fontos, mert Magyarország Erdély nélkül nem létezhet. Erdély nélkül nincs ipari termelésünk. Szükségünk van a petrozsényi szénbányákra, az erdélyi sóbányákra, az erdélyi erdőségekre. Nem tudjuk, mi zajlik Erdélyben, mert el vagyunk vágva Erdélytől, egyet azonban biztosan tudunk: hogy Erdély meg akarja szüntetni a bojárok uralmát. („Éljen" kiáltások.) A bojáruralom még szégyenletesebb, mint a régi rendszer. Össze kell hogy omoljon, mert állandó fenyegetettséget jelent az ukrán és magyar