Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Andrássy Antal: A somogy—baranyai 44-es dandár szervezése és harcai 1919-ben
A rossz hangulat már május 28-tól érződött, amikor nyilvánvalóvá vált a dunántúli pótzászlóaljakhoz való bevonulás. „Vidéken a szakszervezetek a szakszervezetekhez tartozó elvtársakat lajstromozzák. 8 A honvédő háborúra való felkészítést többségükben a politikai megbízottak, a politikai előadók végezték. Május 17-én, a rövidesen menetzászlóaljként szereplő I— III. zlj-hoz Bakonyi Samut, Bárányi Jánost, Pál Árpádot, valamint a IV. munkászászlóaljhoz Nagy Gézát nevezték ki." 9 Jelentkeztek a korábbi ellentétek is, mivel a megyei direktórium a hadseregszervezéskor nem egyeztette a politikai biztosok személyét a népbiztossággal. így előfordultak olyan esetek is, amikor egy-egy egységhez két külön kinevezett politikai megbízott is érkezett. Ezt mindenképpen rendezni kellett. Május 15-én a megyei Direktórium például már kinevezte a dandárhoz és az ezredhez Keller Lajost, amikor ott már a kinevezett megbízott működött. A megyei vezetőket emiatt valóban el kellett marasztalni, mivel a hadsereg, illetve a dandár szervezésekor a politikai ellenőrzésbe beavatkoztak. Június 1-jei táviratában Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok is megrótta a megyei vezetőket, mivel a „kaposvári direktórium a katonai parancsnokságok intézkedéseibe beleavatkozik és azokat megakadályozni igyekszik." 80 Amikor Május 15-én a vörösőrezred I. zlj-hoz Magyar Mátyást és Schreiber Mórt a II. zászlóaljhoz politikai biztosnak kinevezték, ezt a III. vörösőr kerületi parancsnokság tudomásul vette 81 De a hadseregparancsnokság rövidesen már nem akceptálta a somogyiak önállóskodását. Amikor július derekán Egerszegi Jánost katonai állomásparancsnoknak, Zónik Istvánt pedig pótzászlóalj parancsnokának nevezték ki, kemény hangon oktatták ki Latinca Sándor kormányzótanácsi megyei biztost, hogy katonai ügyekbe való beavatkozásra ... nem jogosult." A katonák csak felsőbb katonai parancsnokságoktól vehetnek figyelembe parancsokat. „Egyéb felelőtlen tényezők beavatkozása megakadályozandó", — szólt a főparancsnokság távirata. 8 " A kisebb-nagyobb illetékességi súrlódások ellenére a hadsereg-főparancsnoki szemle után fokozódott a menetzászlóaljak felszerelése. Rövidesen a demarkációs vonalra lement századok újból visszatértek állomáshelyeikre és folytatták azok feltöltését, kiegészítését, illetve a felszerelését. A munkászászlóalj, amellyel eddig a párt, illetve a munkástanács rendelkezett, április 28-tól a dandár alárendeltségébe tartozott. Beksics Olivér volt őrnagy parancsnoksága alatt rövidesen három felszerelt gyalogszázad, köztük a 14. számú helyőrségi menetszázad, vagy népszerű nevén Latinca-terror század, Adorján József főhadnagy, a 13. számú kaposvári és a csurgói diákokból és ifjúmunkásokból álló ún. Diákszázad pedig Hartl Gyula hadnagy parancsnoksága alatt szerelt fel, illetve készülődött az ellenség elleni harcra. A negyedik, a 16. számú Vasas géppuskás század volt, ahol a legtöbb frontot megjárt, régi kaposvári szervezett munkás szolgált. A zászlóalj 3. századában, a 15. számú században főleg az építőiparban dolgozó munkások voltak, akikről a századot népszerűbb nevén ismerték. A zászlóalj politikai biztosa Nagy Géza, orvosfőnöke pedig dr. Deák András orvos, a későbbi jugoszláv néphadsereg tábornoka lett. 83 Az északi fronton pedig rövid ideig Deák a 44-es dandár törzsfőorvosa volt. A munkászászlóaljat hasonlóan a többi, menetkész zászlóaljakhoz május közepén egy híradó szakasszal, egy trénszakasszal, melynek parancsnoka Schram Pál szakaszvezető volt, valamint egy egészségügyi rajjal egészítették ki. A zászlóalj egy szakasszal, 21 fővel eltért az állománytáblától. A május derekán elrendelt ún. „fegyelmi szakaszra", amely tulajdonképpen a zászlóalj legénységének a szolgálati szabályzatban meghatározott kötelmeit volt hivatva biztosítani, nem volt szükség! A legnagyobb
