Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890—1944)

A fürdőegyesületek a fenti táblázatokban foglalt összegeket több módon is kiegészítették. A Balatonkeresztúri Fürdőegylet „bevétele tagsági díjakból, csónakok kezeléséből eredő részesedés, mulatságok jövedelméből, adományokból, halászati engedélyekből adódik össze." (1928)

147 Az egyesületek bevételeit szaporította a kabinok bérbeadásából származó és a fürdősátrak helyéért szedett díjak is. A Balatonleilei Fürdőegyesület 1933-as közgyűlésén vetették fel, hogy „az egyesületi bevételek fokozása érdekében szükségesnek látják a művészi levelezőlapok készítését, amelyek eddigi nívótlan és a telep színvonalát nem emelő levelezőlapok helyett árusítandó volnának."

1118 A Balatonzamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesülete fürdő, teniszpálya és pinpongasztal használati díjat szedett, a főszolgabíró pedig engedélyezte számukra a büfé ipart. A Fonyód-Béletelepi Fürdőegyesület tagjainak villaeladásából, illetve — vételéből 3-3%-os illetékben részesült. A kiadott villák bérlői is kötelesek voltak hozzájárulni az egylet kiadásaihoz. Az egyesület 1923-ban fenyőcsemeték neveléséből és eladásából 7000 koronás bevételhez jutott. A bélatelepiek, miután a Zichy-uradalom átadta a vízművet, ennek kiadásaihoz hozzájárulásként vízdíjat is szedtek tagjaiktól. A Balatonbogi ári képviselő testület a fürdőegyesület kérésére átadta a fürdősátrak kiállítási díjának szedését. A fonyódi fürdőegyesületek 1941-ben „a házadók utáni községi pótadó 5096-nak az üdülőhelyek részére való átengedését" kérték Fonyód községtől. Az elöljáróság azonban nehéz anyagi helyzetében nem tudott lemondani a 6550 pengőnyi összegről.

1 9 Azoknak az egyesületeknek, melyek megkapták erre a jogot, komoly jövedelmi forrást jelentett zgyógydíjak szedése. Ezt az 1876:XIV.tc (a közegészségügyről) 100-108. paragarafusa alapján gyógyfürdőnek minősített települések számára adott „fürdői gyógydíj" rendezési jog átruházása után élvezhették. E jog sok vita forrása lett. Ahol a község nem mondott le erről a fürdőegyesület javára, ott ezt az egyesületek szerették volna megkapni. Ahol a fürdőegyesület szedte, ott egyszer a község, egyszer pedig az üdülőhely lakói érezték úgy, hogy ezen összegekkel nem a település érdekében sáfárkodtak. Az egyesületek meg úgy vélték, hogy az így befolyt pénzek sem fedezik a fürdők fejlesztéséhez szükséges feladatokat. Emiatt többször is kérték a Balatoni Szövetség segítségét, amelynek jogosságát a Közgazdasági Kurir 1931-ben (november 19.) gazdasági adatokkal is alátámasztotta. A cikk szerint az idegenforgalmi passzivitás miatt a magyar utasok 30-40 millió pengőt költöttek évente külföldön, ahelyett, hogy a külföldieket csalogatnák Magyarországra. A Kurir a Balaton kapcsán nagyon elhanyagoltnak tartotta a fürdőgazdaságot. Ezért az államnak mindenképpen kell támogatnia a Tó fejlesztését. A Balatoni Szövetség szerint fokozattabban kell támaszkodni a fürdőegyesületekre.

150 A fürdődíjak, illetve gyógyhelyeken a gyógyfürdőhelyi díjak szedési jogát végül is nem mindenütt ruházták át a fürdőegyesületekre. Balatonszemesen 1922-ben a község a fürdőegyesület által összeállított szabályrendelet-tervezetet vitatta meg. Szemesen még a fürdődíjakat is az egyesület állapította meg. Egy 1928-as jegyzék szerint a tagdíjakhoz mérten (408 P) jelentős összegről (3000 P) volt szó.

151 A Balatonbogiári Fürdőegyesület 1897-ben kérte a díjszedési jogot, melyet Szaplonczay, mint megyei tiszti főorvos — az alispánhoz írt javaslatában — jogosnak ismert el. Az egyesület számára a község 1905-ben engedte át a befolyt pénzeket. A főszolgabíró 1908-as jelentésében megállapította, hogy a „Gyógydíjak 6096-át fásításra, ülőhelyek (padok és székek) beszerzésére, a sétány tisztántartására, annak megvilágítására, s a sétány vételár hátralékos kamatainak törlesztésére fordítja."

152