Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890—1944)

magántanár a következőket vette papírra: ,A fürdőegyesületnek a maguk telkén kívül különösebb ingerenciája nincsen s valóságos küzdelmet kell folytatni, hogy a nagyközség figyelmét magára vonja. A mostani közvilágításnál (kiemelés B. S.) is az történt, hogy míg a világítás a község összes utcájára kiterjedt, addig a telep mostohán, világítás nélkül maradt és csak a fürdőegyesületnek határozott fellépése helyezte kilátásba, hogy az egész fürdőhelyre mindössze négy lángot fognak szánni közvilágításként."

90 Balatonlellén 1927—1928-ban szervezték meg a villanyvilágítást, amelyről a fürdőegyesület gondoskodott, miként az 1936-ban történt hálózatbővítésről is.

91 Afonyódligetiek 1938. július 29-i közgyűlésén tett jelentést a választmány a villanyáram telepre történt bevezetéséről.

92 A balatoni könyv 1939-ben említést tesz még a Balatonszéplaki Fürdőegyesület és a Fonyód—Sándor-telepi Fürdőeg'esület közvilágítási hálózatának bővítéséről.

93 Már a korábbiakban jeleztük, hogy a Balaton vízszintingadozása sokszor keserítette meg a nyaralók életét. A Sió zsiliprendszerének múlt századi felépítése nem oldotta meg azonnal a problémát. Hiába készítették el 1888-ban a zsilipkezelési szabályzatot, e közmű optimális működtetése nem valósult meg. Az 1904. évi Balaton-parti értekezlet egyik témája a Tó nagy lecsapolásaival együttjáró eliszaposodás volt.

94 A zamárdi villatulajdonosok sokat szenvedtek a magas vízállástól. Ezért kért a Balatonzamárdi Fürdőegyesület elnöke a kikötői felügyelőségtől egy, a kiutat is jelző szakvéleményt. A felügyelőség főnöke, Nagy Dezső a kérdésekre a következőket válaszolta: „1863 óta jegyzik pontosan a balatoni vízállást. Ettől az időtől máig a Balaton vízszintváltozása 2 méter 40 centiméter volt, vagyis 1866-ban (—45 cm) 1 méter 55 centiméterrel volt alacsonyabb a vízszint, mint ma... 1879-ben pedig ( + 195) 85 centiméterrel volt magasabb a vízszintállás, mint ma. Dr. Cholnokyjenő kutatásai szerint 1854-ben a +250 és +300 cm közötti magasságot érte el a Balaton vízszintje, vagyis mintegy 140-190 centiméterrel volt magasabb, mint ma. Ez a vízszintingadozás a mai Balaton-parti kultúrát teljesen tönkre tenné, mert 1866-ban egy nagy homoksivatag volt a zamárdi partok előtt, 1854-ben pedig a zamárdi összes villatelkét víz borította,...". A Sió levezetőképességeinek és a Balaton párolgásának ismertetése után így folytatta: "...A földművelésügyi kormány elismeri a Balaton közgazdasági jelentőségét, s a rendelkezésre adott hitelből, erején felül áldoz a Balaton kultúrájára, nincsen azonban módjában a Balatonra megállapított szabályszerű vízszinteket ennyire leszállítani, hogy az a zamárdi-i mélyen fekvő telkek érdekeit kielégítse, mert ez esetben, egy nagyobb nyári párolgás alkalmával előállhat az az eset, hogy

7 a Balaton déli partját a bársonyos homokú víz helyett, egy több száz méter széles homoksivatag szegélyezné. A zamárdi állapotokon, a vízszint leszállításával segíteni nem lehet, ott megfelelőpartvédművekről és feltöltésről kell gondoskodni..." Ezt az 1931-ben leírt megoldási módot már a korábbi esztendőkben a telep lakói közül többen is javasolták. A fürdőegyesület a tagjai között azonban hiányzott az egyetértés, úgyhogy még az egylet elnöke is kénytelen volt a saját költségén elvezető árkokkal mentesíteni a telkét. 1929-ben a másik, a Balatonzamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesülete kísérelte meg egy kőzethányással a part preventív biztosítását. 1930-ban a Balatonzamárdi Fürdőegyesület partvédelmi terveit Nagy Dezső úgy továbbította a Földművelésügyi Minisztériumba, hogy javasolta a partrendezés terveinek és költségvetésének elkészítését. Ezt a 8000 pengős kiadással járó munkát a minisztérium elfogadta. A partvédelmi munkák részeként még 1930-ban 24000 m

3 iszapot hordtak ki. Korszakunkban azonban a