Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890—1944)
tos munkákat, és az ehhez járuló kötelezettségeket. Rögzítették az állattartás és más közegészségügyi körülmények feltételeit, továbbá a szerződés mellékleteként fogalmazták meg a csónakázási lehetőségeket és a fürdési szabályokat is. 191". február 27-én pótszerződést kötöttek, melyben részben pontosították a korábbi paragrafusokat, másrész pedig rendelkeztek a villany és vízmű tekintetében. Az alakuló közgyűléseken, illetve röviddel ezeket követően, vagy még az alapszabályok megfogalmazása előtt az egyesületeken belül meglévő véleménykülönbségek is fokozták az indulás nehézségeit. így például a Fonyódi Községi Fürdőegyesület megalakításának első kísérlete sikertelennek bizonyult 28 , hisz alapszabály már az engedélyeztetésig sem jutott el. A Balatonfenyvesi Fürdőegyesület, mely 1911-ben kapta meg működésének jóváhagyását, szintén rövid életű lehetett. Az 1905-ben alakult Balatonleilei Fürdőegyesület — valószínű a nemzeti ellenállás folytán — a „tagok közti széthúzás" miatt oszlott fel. 29 A balatonkeresztúri egyesület működésének elakadását külső okokban — meginduló parcellázások eddig még nem tisztázott körülményeiben — kereshetjük. Az egyesület — a háborús viszonyok miatt — aztán csak 1928-ban tudott magához térni. 3 " A Balatonföldvári Fürdőegyesü'létnek hosszabb időre volt szüksége a világháború utáni újjászületéséhez. 31 Az egyesületnek belső és külső problémái — az ország és a tópart 1918 utáni megváltozott viszonyai szükségessé tették, hogy a régebbi egyletek alapszabályaikat az új feltételekhez igazítsák. Ezek az alapszabályok már némileg differenciáltabb és árnyaltabb célokai fogalmaztak meg. Mivel a tagdíjuk összegét a/ alapszabályok rögzítették, az első világháborút követő infláció és pénznemváltás miatt módosítaniuk kellett az anyagi viszonyokról rendelkező paragrafusaikat is. Az alapszabályok 1929 utáni módosítását elsősorban azért kérték, hogy a belügyminiszter a kérelmező egyesületek — s ez vonatkozott a világháború után alakult egyesületekre is — választmányára ruházza át az üdülőhelyi bizottságok teendőit. E hatáskört az 1929. évi 16. tc. 10—18. paragrafusai, a 2810/1931. M. E. és a 2820/1931. M. E. sz. rendelet szabályozzák. Az országos jogszabály helyi alkalmazásáról a 21. kgy. 3345/8—1933. sz. vármegyei szabályrendelet intézkedett. 32 A megyei szabályrendelet értelmében az egyesületek választmányai, mint üdülőhelyi bizottságok szedték be és kezelték az üdülőhely jövedelmét, vetették ki az üdülőhelyi díjakat és határoztak felhasználásuk felett, valamint végezték ezen törvény és rendeletek alapján reábízott tennivalókat, állandóan figyelemmel kísérték az üdülőhely viszonyait, vizsgálták és előmozdították annak erkölcsi és anyagi érdekeit, továbbá tapasztalataikról a törvényhatóság útján a népjóléti és munkaügyi miniszterhez évente jelentést küldtek. Az üdülőhelyi bizottságok hatáskörével felruházott választmányok kötelezően (21/3345/8—1933. 3. §) kiegészítették magukat egy-egy üdülőorvossal, hatósági orvossal, az alispán által kiküldött képviselővel, a község képviselőtestületéből választott két taggal, a helyi vendéglátóiparosok és üdülőhelyi ingatlantulajdonosok l-l képviselőjével. A választmány elnöke pedig a fürdőbiztos lett. Az üdülőhelyi bizottság jogkörét pl. a Balatonfenyvesi Új Fürdőegyesület, a Balatonföldvári Fürdéíegyesület, a Balatonlellei Fürdőegyesület, a Balatonszárszón Fürdőegyesület, Balatonmáriai „Hullám" Fürdőegyesület, és a Balatonújhelyi Fürdőeg'esület kapták meg. Az első világháború után alakult fürdőegyesületek már jóval konkrétabban fogalmazták meg céljaikat. 33 A korábbi elemek mellé újabbak kerültek. Afonyód-al-
