Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890—1944)

ADÉL-BALATONI FÜRDŐEGYESÜLETEK TÖRTÉNETÉBŐL (1890—1944) BŐSZE SÁNDOR ,A Balatont a reformkorszakban fedezte fel magának a nemzet,..." — olvashatjuk Antalffy Gyula „A reformkor Balatonja" c. munkájának előszavában'. A fürdőkultúra kibontakozása azonban e felfedezés ellenére is jó nyolc évtizedet váratott magára, pedig a Tó „természetadta kincsei"

2 gyönyörű vidéke, egészséges levegője, vizének kedvező kémiai és fizikai jellemzői és a parti fövény igen kedvező lehetőségekkel kecsegtettek. A19. század közepén csak két kis vendégforgalmú hely volt a Tó partján: Füred és Keszthely. „A Balaton nem is játszott szerepet a vendégforgalmuk alakulásában".

3 A környék lakói is „csak" éltek a Balatonból: még a halászok sem fürödtek benne.

4 Az ingoványos berkekkel kísért somogyi parton fürdőhelyként elsőként, Siófokot csak majd egy évtizeddel a vasútvonal megépülte után említették. A Tavat csak az 1880-as évektől kezdték magáért a fürdőzésért felkeresni. Később oly népszerű üdülőhelyek kialakulása is ekkor vette kezdetét. A balneológusok az 1890-es években már tíz déli parti üdülőhelyet — köztük Siófokot, Balatonberényt, Balatonkeresztúrt, Fonyódot, Földvárt — tartották számon.

5 Ekkor kezdtek az érintett települések az idegenforgalomban rejlő lehetőségekre felfigyelni. A községek lakói először házaikat és udvaraikat kezdték csinosítgatni. Az első, szerény lépéseknek is köszönhetően egyre több pesti és megyei úr jelent meg a kis falvakban. A vendégeket ekkor még meglehetősen egyszerű körülmények fogadták. „...Szárszó, ez a különben szerény és kényelmes szórakozást alig nyújtó hely, amelynek egyéb fő baja az, hogy a Balaton vize nagyon sekély, a nem nagy igényű fürdő közönséget egészségügyi és tisztasági tekintetben, és a rend szempontjából is kielégítette" jelentette a tabi főszolgabíró 1894-ben az alispánnak.

6 Bernáth főszolgabíró három évvel később balatonföldvári ellenőrző útjáról visszatérve már a változó körülményekről írhatott.: „...Földváron már június elején is vannak, s valószínű, hogy még szeptember végén is lesznek vendégek, mert a villatulajdonosok egy része az egész négy hónapot ott tölti, ezek száma azonban ez idő szerint még nem nagy."

7 A tómellék forgalma a századfordulót követően gyorsan nőtt. A Balatonföldvárról készített 1909. évi körjegyzői jelentés már 1400-at is meghaladó vendégforgalmat rögzített, kiemelve a fürdővendégek kényelmét és jó közérzetét szolgáló parkokat, vízvezetékkel ellátott nyaralókat és szállókat, a kikötőt és a szórakozási lehetőségeket.

8 A Balatonnak az első világháborút követően egyre nagyobb szerepe jutott az idegenforgalomból. Az 1920-as évek közepén már 27 fürdőhelyet számolt össze a „Balatoni kalauz"

9 A dinamikus fejlődésben komoly részt vállaltak a Tó körül szerveződött gazdasági és társadalmi egyesületek és társaságok, amelyek közül a