Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)

1. ábra. Patakmederre épített malom 2. ábra. Malomcsatornás elrendezés volt a vízhozama, de alulcsapott vízikereket kívántak beállítani. E szerkezet nagyobb vízmennyiséget igényelt, és a patakmederben több vizet hagytak, mint felülcsapott vízikerék esetében szükséges lett volna. A bonyolultabb elrendezéseknél külön árapasztó - és külön malomcsatornával is találkozunk. Ha nagy volt a patak vízhozam-ingadozása, akkor olyan megoldást választottak, hogy a vizet megosztották a főmeder és malomcsatorna között, és a felső malomcsatornán, a malomfő felett külön árapasztót építettek. (4. típus, 4. ábra). Innen árapasztó csatorna vezette el a felesleges vizet a malomfőről, és néhány esetben az alsó malomcsatornába torkolóit. A megoldás rendkívül költséges volt. A malomtulajdonosoknak 3 medret kellett fenntartani a kérdéses szakaszon: a patak, a malomcsatorna és az árapasztó medrét. A malomcsatornát nagyra kellett méretezni, hogy az alsó és felső szakaszon az árvizeket elvigye, hiszen az árapasztó csatorna csak a malomfő környékét mentesítette. Az 5. megoldás szerint (5. ábra) a malmot szintén a mesterséges csatorna vize hajtotta, és a malomfőt árapasztóval mentesítették az árvíz és a jégzajlás pusztításától. Az árapasztó csatorna azonban közvetlenül a főmederbe torkollott. így csökkenteni lehetett a malomcsatorna méreteit, és ezzel együtt a költségeket. A 6. típust (6. ábra) akkor alkalmazták, ha a malom közelében folyt az energiát adó patak mellékvize,