Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)

segítségével történt, amelyek földből, rozséból épültek, és az egész völgyet átívelték. A gát mögött malomtó alakult ki, amely tározóként szolgált. A jól megépített malomgátat árvízkor a víz nem kerülte meg, azonban folyton erősíteni kellett. A malmokat a keskenyebb völgyeknél a partról építették a gátra, így azok malomkerék felé eső része cölöpökön állt. Szélesebb völgyek esetében az egész malom cölöpökre épült. A felduzzasztott vizet töltések között vezették a malomtóhoz, és egy-egy malomhoz 2—300 m töltés tartozott. A völgyet átfogó gátak akadályozták a víz szabad lefolyását, és a malom feletti folyószakasz feltöltődését segítették elő. A malom alatt nem épültek gátak, a kerékről lefolyó víz elvezetésével a malmok tulajdonosai nem törődtek. így nagymértékben hozzájárultak a völgyek elmocsarasodásához. Az összeírt malmokat 1822-ben három csoporta osztották aszerint, hogy az év hány hónapjában dolgoztak. A drávai hajómalmok és a Rinya ágaira épült malmok/67 és 21/ első osztályúak voltak, 265 másodosztályú és 72 harmadosztályú malom működött. Utóbbiak csak hóolvadáskor és esős időben dolgoztak, főként a marcali és igali járás területén. Mária Terézia 1751-ben elrendelte az árvizet okozó malmok megszüntetését, de rendelkezésének nem volt foganatja. Somogy megyében a kis kapacitású, 1—2 kerekű gátasmalmok száma tovább emelkedett. A megépült malmok nemcsak a községek és földesurak gabonáját őrölték meg, hanem gátjaikon utak is keresztülhaladtak, amelyek az egyes településeket összekapcsolták. Ezek az utak lényegesen nagyobb szerepet játszottak a közlekedésben, mint a megyék postaútjai.

23 1824-ben a Somogy megyei molnárok céhlevelüket megújították, és ekkor újra sor került a malmok összeírására. Számuk 440-re emelkedett, és a malmok főként a megye déli területein épültek, (babócsai járás: 95, igali: 67, kaposi: 94, marcali: 67, szigeti: 117.)

24 A 19. század második felében a malmok történetében új korszak kezdődött. Modernizálódott a berendezés, hajtóerőként megjelent a gőz, a hagyományos malomkövek helyett a henger, és az új malmok teljesítménye többszöröse volt a vízimalmokénak. Az átakalukás miatt főként a hajósmolnárok helyzete volt nehéz. Itt az építmények fenntartása rendkívül költséges volt, a malom állandó felügyeletet igényelt. Ha nem volt őrlés, a helyhez kötött molnárok nem tudtak más, kiegészítő foglalkozás után nézni. A hajómalmok megszüntetését sürgette a folyószabályozás és a hajózás fejlődése is. 1863-tól az ország malmairól általában 10 évenként statisztikát készítettek, amelyek alapján a malomipar fejlődése nyomon kísérhető, bár az eltérő szempontok miatt az adatokat nem mindig tudjuk összehasonlítani. 1863. gőzmalom: műmalom: hajómalom: patakmalom: szélmalom: szárazmalom: 147 70 4301 9173 475 7966 22142