Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában

Mindezek után felmerülhet az a kérdés: képes volt-e ez a mezőgazdasági struktúra az itt élő népesség eltartására. A mezőgazdaságból élő lakosság A jobbágyfelszabadítás után a mezőgazdaságból élő népesség számát pontosan nem ismerjük, csak szórt adatokból következtethetünk arra, hogy az egyes úrbéri telkek már akkor töredéktelkek voltak. Egy-egy telek több család kezén volt, úgy, hogy viszonylag kis területen gazdálkodhattak. Az első, viszonylag megbízható adat szerint 1865-ben a Kiskanizsával összevont Nagykanizsán 2, száz holdon felüli birtoktulajdonos volt, és a száz holdon aluli birtokosok száma 1634 volt! A mai Nagykanizsa területén található akkori települések közül Bajcsa, Korpavár, Palin, Bagola, Sánc, és Szentmiklós területén a száz holdnál nagyobb birtokkal rendelkezők száma 5 fő volt, míg a megművelt terület uradalmon kívüli részén 943 birtokos osztozkodott.

13 20 évvel később a gazdaságok számának adatait ismerjük, s ez a birtokok további forgácsolódását mutatja. Nagykanizsán a gazdaságok száma 2306-ra nőtt, s az utóbb beolvadt településekben pedig 1085 lett. Ez a forrás településenként nem tünteti fel a nagybirtokosokat. Ezzel közel egyidejűleg kiadtak azonban egy statisztikai összeállítást, amely a települések határaiban fekvő, 100 holdnál többel rendelkező birtokosok földterületéről, és annak művelési ágakszerinti megoszlásáról tartalmazott adatokat. Eszerint a III. táblázatunkban szereplő határ 40%-a a város birtokában volt, 15%-a Batthyány Ödön és 1%-a a Déli Vasúttársaság tulajdonát képezte. A 2305 kisgazdaság tehát a határ 44%-ára szorult.

15 A város mai területét alkotó települések közül Bajosán, Palinban, Bagolán és az akkor Horvát-Szent Miklósnak nevezett mai Miklósfán összesen 8986 kat. holdon (a határ 70%-án) 8, száz holdnál többel rendelkező tulajdonos volt. Ezek közül három (összesen 980 hold, a határ 8%-a) községi birtok volt (Bajcsán, Bagolán és Horvátszentmiklóson főként legelő, illetve erdőbirtok), míg a többi területen Batthyány Ödön hercegnek (Bajcsán), Fülöp Jenő flandriai hercegnek (Palinban), Batthyány Antónia grófnőnek és Gutmann Henriknek (Bagolán), továbbá Batthyány Lajosné grófnőnek (Horvátszentmiklóson) volt száz holdnál nagyobb birtoka.

16 1911-ben a földterület tovább forgácsolódott. Nagykanizsán ekkor 20 794 földrészletet jegyeztek fel 3187 birtokíven (ez utóbbi a birtokosok számát jelentette). A mai Nagykanizsa területén fekvő települések közül Bajcsa, Korpavár és Somogyszentmiklós, továbbá Bagolasánc szerepel 15 224 földrészlettel, amelyet 1390 birtokíven rögzítettek.

17 A földbirtokok feldarabolódása tehát egyértelműen megállapítható. Ugyanezt az adatot támasztják alá a népesség oldaláról történő vizsgálatok is. Az első, részletező és településekre lebontott adatsort 1900-ban találjuk meg statisztikáinkban. Mint a VI. táblázatunk mutatja a mai Nagykanizsa területén élő lakosságnak 1900-ban 31%-a, 1910-ben 28%-a élt mezőgazdaságból. De hogyan? Erre keressük a választ a VII. A. és B. táblázatunk adataiból. E statisztikai adatok szerint a birtokosok száma mindkét időpontban több volt, mint a mezőgazdaságban alkalmazottaké. Mégpedig 1900-ban a mezőgazdasági