Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Bodosi Mihály—Gyarmati Béla: Dr. Csorba József élete és működése (1789—1858)
1831. 1836. 1849. 1855. Fertőzött községek: 6 109 p 194 Betegek száma: 392 8,193 7,000 ? 15,232 Gyógyultak száma: 246 6,364 5,500 ? 9,280 Meghaltak száma: 146 1,829 1254 ? 5,952 Halálozás %-osan 37,24% 22,32% 39,07% Az 1849-es adatok valószínűsített adatai a halottakról valóságközeiben járhatnak, a korábban említett okok miatt pontatlanok. Az összehasonlító adatoknak alapján az megállapítható, hogy a halálozási arány minden esetben kedvezőbb az országosnál, amiben Csorba tapasztalatainak is része lehet. November 26-án már az Akadémián a füvészeti nevek származásáról, a Magyar Füvészkönyvből kimaradt köznépi tájnevekről tartott előadást, és Czuczor Gergellyel vitatkozva hangsúlyozta, hogy az elnevezések származhatnak a néptől, „... mert kétségkívül afüvésztudomány nélkül is ízről, érzékeinkre hatásról, tanyájáról, mets tárgyakhoz heisonlítvei idoméiról ismerte és ismer is hagy 'ományos nél v 'el > lei vzi a páisztor, eiz erdész és et paraszt gazdeuisszony is. Kik a nép között forgunk, egenként reáismerünk, honnan vannak az Ilyen nevek 54 1856 szeptemberében öt részből álló cikke jelent meg a Pesti Naplóban az állati magnetizmus, alvajeirás címmel. Célja az volt, hogy az akkor újra divatossá vált mesmerizmustól csodálatos gyógyulást várókat a valóságról felvilágosítsa. 1857 márciusában az akkor megindított Orvosi Hetilapban Veteranus aláírással cikket közölt Észrevételek ei láz meghatározásáról és jéloszteiseiml címmel, melyben egy előzetesen megjelent közlemény megállapításaival vitatkozik. Ebből érdemes két gondolatot, mint felfogására jellegzetest, kiragadni: a láz az egyéni hajlamnak s ei teírgyilag külső vagy belső ébresztő oknak a szüleménye, szervezeti reactio. Gyógyító tevékenységünkben ne feledjük soha a természet önerejét, kellő tisztelettel, szem előtt tartani. Azaz a gyógyító orvos tudása és gyakorlati tapasztalata alapján a gyógyszerelésbe mindig adjon helyet az autoregenerativ tevékenyégnek is, az alkalmazkodásnak, mely az emberi fejlődéssel eggyütt kialakult kincs. 1857 augusztusában fejezte be a legnagyobb gonddal készített utolsó munkáiját a Somogy vármegye ismertetése című monográfiáját, mely megyénk legmegbízhatóbb leírása a XIX. század első feléről, tartalmilag kiemelkedik a korszak hasonló tárgyú monográfiái közül? A helyi ismeretek tökéletes birtokában közli gazdasáigi, népesség-földrajzi adatait történelmi utalásokkal, a népi kultúra szines rajzát. Orvosi szemléletét adva igen részletes leírást ad a vármegye közegészségügyi állapotáról, nem hallgatva el, hogy az erőszakos módon történt változtatásoknak a status helyett a köznépre terhelése nem sok reményt ébreszt annak a tartósságáról. A rend, biztonság, közerkölcs kérdéseit érintve kemény véleményt fomál a kialakult helyzetről: Ha valaki gondolkodó fővel s emberi nemünk sorsát érző kebellel tőlem azt kérdezné, haladt-e az erkölcs, kevesebb-e ei bűn Somogyban az új rendőrség, az új fenyítő rendszer mellett, úgy hiszem csalódás nélkül nemet kellene mondanom. Szokatlanul bátor és éles kritika az ilyen megállapítás, a rendszer sokféle kártokozó intézkedéseiről, melyeket az ország sajátosságait figyelmen kívül hagyva durván ráerőltetnek a különadókkal, a megszállók tartásával, elemi csapásokkal
