Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Bodosi Mihály—Gyarmati Béla: Dr. Csorba József élete és működése (1789—1858)
hogy a megye minden közhivatalt viselő orvosa, orvosdoktor a közülük heten sebészi, 8-an állatorvosi, 1 szemészi külön képesítéssel is rendelkeznek. A megyében 14 orvosdoktor, 30 sebész, 12 diplomás bába működik. 1820-ban, 20 évvel korábban, 2 orvosdoktor, 14 sebész, 5 diplomás bába volt. A védhimlőoltások száma 20 évvel azelőtt 4002 volt, 1840-ben 8086 oltást végeztek. Sajnálattal állapítja meg, hogy e jó ellátottság ellenére alig javult a gyermekhalálozási arány, növekedett a trahomás, a szifiliszes, a maláriás betegek száma. Az állatállomány egészségi állapotában azonban a megbetegedések száma jelentősen csökkent. Ezt részben a hivatásos állatorvosok növekedő számával magyarázza. Kielégítő a gyógyszertárak száma és a közegészségügyi helyzete is. Néhány árdrágításos panasz érkezett, melyek miatt a gyógyszerészek figyelmeztetésben részesültek. Ezzel szemben elszomorítónak tartja a rabok élelmezési és egészségi állapotát, annak ellenére, hogy szinte évenként felhívja ezek embertelenségeire a figyelmet. Az éheztetés és a testi fenyítés még gyakori, elharapózott a korrupció is. Az élelmiszerárak emelkedése miatt a normák emelését kéri, de az élelmezők rendszeresebb ellenőrzése is kívánatos szakszemélyek által, mert az adagok csonkítása gyakran feltűnő. 40 A börtön viszonyokra azért tért vissza évente, mert bosszantotta, hogy észrevételeit, javaslatait intézkedések nem követik. Jelentéseim — írta — nem öncélú szorgalomból, hanem törvényes kötelezettségéből származnak, ugyanazon hivatali és erkölcsi kötelezettség hárul azokra is, akiknek intézkedni kellene, mégis eltűrik, hogy néhányan durván és folyamatosan kövessenek el embertelenségeket. A börtönben szokássá vált fenyítésí módszer számos ember halálos betegségét okozta eddig is s csak veszít a status, midőn oly egyéneket nyomorít meg, kik még évekig hasznos munkát végezhetnének, miután büntetésük megszűnt 41 Csorba főorvos az 1841-45 közötti éveket működése legnehezebb évei közé sorolta, melyekben az elemi csapások minden formája pusztította, szegényítette a vármegyét. Tartós szárazság, pusztító szélviharok, fagykár és jégeső, évente sáskajárás, a szőlőket pusztító gombásodás, a burgonyarothadás terjedése, nyomasztó gondot okoztak vezetőknek és a népnek egyaránt. Mint ilyenkor megszokott, az emberi és állati betegségek is jelentősen szaporodtak a meggyengült ellenállás miatt. Különösen aggasztó a gyermekek rossz tápláltsága, a görvélyesek és angolkórosok szaporodása. A rossz lisztből készült kenyér, a rothadt burgonya fogyasztása, a gyümölcskárok miatt a nép élelmezése nagyon beszűkült. Növekedett az állati betegségek száma is. A helyzet hatalmas erőfeszítést kívánt a hatósági orvosoktól, de örvendetes, hogy a remélt erősítés bekövetkezett, a járások zömében már orvosdoktorok intézkednek, az ismétlődő állatjárványok az uradalmi diplomás állatorvosok szerződtetését is növelte. Friss diplomás orvosok is települtek le, javult a gyógyszerellátás is, bár ugyanezt az árakról nem lehet elmondani. Az okleveles bábák száma háromszorosa a korábbinak, a falusi bábák fiatalítása is jól halad. Ezek az eredmények Somogyot a legjobban ellátott megyék sorába emelték. A kórházépítés kezdeti lendülete is megtorpant. Az épület 1841 őszére tető alá került, de a belső munkálatokra már alig maradt pénz. Ezen nem segített az évente meghirdetett adakozási felhívás sem, mert az általános szegénység miatt csak apró adományok folytak be. A munka lassú haladását a vármegye kisebb összegekkel
