Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bodosi Mihály—Gyarmati Béla: Dr. Csorba József élete és működése (1789—1858)

meg lehet előzni. Tapasztalatait az akkor megjelent Orvosi Tár I. évfolyama 5. füzetében közölte.

24 Az 1831. évi országgyűlés előkészülete idején tört újra az országra a keleti marhavész, melyet, az ugyancsak felkészültség nélkül érkező kolera (epekórság) követett. Somogyban azonban maradt annyi idő, hogy az augusztus 11 -én Mezőkomáromból átterjedt fertőzés elleni védekezés hatékony legyen.

2

"

1 Ennek tudható be, hogy a járvány csak 6 Sió menti községben lakó 6127 embert veszélyeztetett, kikből csupán 392-en betegedtek meg, s ezeknek 37,2%-a halt meg, összesen 146-an. A térségben 3 hétig tartó járvány a megye más területein csak néhány esettel jelentkezett, azok is szétszórodottan jelentkeztek. A 11 fertőzött esetből 1 személy halt meg. A járvány kórlefolyásáról és a védekezés tapasztalatairól tanulmányt írt, melyben a készenlét fontosságára hívta fel a figyelmet, mert még újabb hullámok várhatók.

2 1832 március 9-én a Magyar Tudós Társaság (Tudományos Akadémia) levelező tagjai sorába választotta az eddigi tudományos tevékenysége elismeréseként.

27 Az év közepén Észak-Somogyban újból pusztító vérhas tört ki, melyet a kolerához hasonlóan rövid idő alatt felszámoltak. Erről készített jelentésében Csorba nem hallgatta el, amit sok éven át hangoztatott, hogy az efféle járványok egyik forrása a tudatlanság mellett a mérhetetlen szegénység. „Az élet ezen módján az owos segíteni nem tud, hiába várják tőle. Az orvos csak. azt látja, hogy van sok ház, melyben nincs egy rántásnyi zsír, egy kanál liszt. Van sok gazda, ki ha gazos gabonáját elveti, szinte semmije sem marad neki. "

2S Az 1833-as év nemcsak országos politikai izgalmakban bővelkedett, Somogyban is zajosabb lett az élet. Az első közéleti vita a Kaposváron felállítandó második gyógyszertár-ügy' körül bontakozott ki. Az eddigi gyógyszertár monopol helyzetét védők a főorvos indokolatlan kezdeményezésének tartották az engedély kiadását azért, mert a gyógyszerész nem volt hajlandó a főorvos által kívánt árengedményt a szegények vényei után megadni. Csorba várta a versengésből a gyógyszerárak csökkenését, de messzebb látó énei is voltak: a népesség megyeszékhely körüli gyors növekedése, sőt egy közeli kórház szükségleteinek kielégítése is szerepelt énelésében. Az ellenfelek felvetették a versengésből a csalárdság lehetőségét is. Erre válaszolta Csorba: „azért kell gazdagnak maradnia bcirkinek, hogy csalárdságra ne fakadjon? Jaj az emberiségnek, ha csak a gazdagok a becsületesek, mert sajnos több a szegény, mint a gazdag, íg)> több lenne a csalfa, mint az igaz. "

29 A vita tanulsága késztette arra, hogy a Helytartó Tanács és az Akadémiai Tudósító számára vitairatot készítsen: „Szabad észrevétel, orvosi józan tekintettel a patikáknak magyarországi örökös birtoklásáról és a publikumnak onnan származó káráról. " A cím maga is sejtet valami ellenkezést a fennálló rendelkezésekkel, amihez hozzáadva Csorba érvelő stílusát, nincs mit csodálkozni azon, hogy az Akadémiai Értesítő nem vállalkozott a közlésére, a vita kezdeményezésére. (Lásd a Jegyzetek 2. számát) A tavaszi nagy influenzajánány után az Orvosi Tár 1833. év 7. számában „A most jáwányos ncithahurutról" címmel írt cikket, melyben a tőle megszokott pontossággal írta le a betegség prodromáit, tüneteit, megelőzési módját és gyógyítását.

30 Ebben az évben adatta ki harmadik könyvét Falconer F. W. németből fordított munkáját: „Észrevételek az éghajlatnak s más természeti okoknak a befolyásáról az embetre, erkölcsi és polgári tekintetben '. címmel. Az érdekes témájú könyv aligha pontos fordítás, amit bizonyít az is, hogy annak két fejezetét teljesen újraírta, mivel