Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Kiss Z. Géza: Egy kései unitárius per a Dráva völgyében
megváltozni. Azt is megírják, hogy bár Járdánházi Gyöngyösmelléken olyan heben szolgált, ahol ellenőrizhették tevékenységét, mégis eltiltották a lelkészi szolgálattól és a gyermekek tanításától is, hogy türelemükkel visszaélve alkalmat ne nyújtsanak számára az újabb eretnekségre. 4 " A szerencsétlen ember ügyének három hivatalos aktusa van még hátra. Az 1778. augusztus 18-i közgyűlésen Sághi Dániel főbíró a fentiek alapján megfogalmazza a megye javaslatát, hogy Járdánházi a lelkészi szolgálat után a gyermekek tanításától is elmozdíttasék és a döntéshez kérjék a helytartótanács hivatalos megerősítését A somogyi javaslatot a helytartótanács annak rögzítésével küldi vissza 1778. október 9-én, hogy Járdánházi lelkészi állásának visszaadása helyet tiltassék el véglegesen a lelkészi szolgálattól és a gyermekek tanításától is, hogy az utóbbiakat eretnek tanaival „tacite et privatim" se tölthesse még és utasítsák, hogy keressen magának más foglalkozást. A vármegye 1778. november 254 közgyűlésén bizonyos megkönnyebbedéssel rögzítették hivatalosan is a helytartótanács 5284. szám alatt kelt fenti állásfoglalását és Sághi főbíróra bízták, hogy az ügyben hivatalosan is eljárjon. A történtek után természetes, hogy Járdánházi Gyöngyösmelléken nem tartózkodhatott tovább. Tudomásunk szerint előbb népes családjával együtt több felé bujdosott, majd a Türelmi Rendelet kiadása után Gigén tűnik fel. Innen folyamodik 1783-ban, továbbá 1785 és 1787 végén II. Józsefhez, hogy lelkészi szolgálatát folytathassa, de eredményt nem ér el. Hogy kinek a támogatását élvezte, vagy egyáltalán miből élt Gigén az öreg lelkész, aki ekkor már túl volt a hatvanon, nem tudjuk. Kemény hitét nem tudta megtörni sem Baranya vármegye börtöne, sem a pécsi püspök tudós kanonokjaival folytatott nehéz szakmai küzdelem, de veszélyes gyanúsításokkal, rosszindulatú vizsgálatokkal, meg a börtönélet szenvedéseivel teli tizenöt év idegrendszerét kikezdhette, testét fizikai munkára alkalmatlanná tehette. Az időbeli egyezés alapján elképzelhető az is, hogy fentebb említett Gábor fia, azért cserélte fel a pápai professzori állását 1786-ban a jobban fizetett nyárádi lelkészséggel, hogy édesapját segíthesse. Az apa halálának időpontját az egyháztörténelem eddig nem ismerte. Dal los István egyházkerületi főjegyző már idézett 1774. július 10-i levelének alján azonban más írással ez a latin szöveg található: „NB.Anni denique 1790' 111 Mense Octobris, is idem Sámuel Járdánházi, vivere inter Morales defuit, in Comitatu Shimigiensi, ac signantur in Possessione Gige." 1790. októberében, a Somogy megyei Gigén tette hát le az élet terhét a sokat szenvedett Járdánházi prédikátor. A fentiek alapján bizonyosnak látszik, hogy unitáriussá válásában fontos szerepet játszhatott Baranya unitárius hagyománya, amely őt arra ösztönözte, hogy a maga számára tisztázza, majd írásban és szóban hirdesse a Szentháromságot és Krisztus Istenfiúságát tagadó nézeteit. Az ellene folytatott ideológiai harcot, mint a valláserkölcsi kérdések hivatalos felügyelője, Baranyában a pécsi, Somogyban a veszprémi római katolikus püspök irányította, de elnémításában érdekelt volt a református egyház is, bár itt az egyházmegyei és egyházkerületi álláspontok nem fedik egészen pontosan egymást. Az előbbi a kíméletlen eltávolítást hangsúlyozza, az utóbbi pedig a tévedéseit megbánt lelkész és családja számára szociális oltalmat kívánna. A veszprémi római katolikus püspök sorsdöntő állásfoglalásában Zoványi szerint az játszott szerepet, hogy Járdánházi mindvégig ellenállt a katolizálási szándéknak.
