Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Géger László: A tanácsok megalakulása Somogyban (1950. augusztus 15.-október 22.)

san is fel kellett figyelni. Ezt az eredményt a fonyódi járás sem tudta a továbbiakban megközelíteni a kukorica-, burgonya- és takarmánybegyűjtésben. A ioo%-os teljesítésnek és a megyei első helynek különös hangsúlyt ad az a tény, amely a marcali járási vb szeptember 29-i jegyzőkönyvéből derül ki: eszerint Somogy megye van legjobban lemaradva a terménybe gyűjtéssel. A megye a felszabadulás óta még egyszer sem tett eleget 100%-ig beszolgáltatási kötelezettségének. Ez a rény szabta meg a megyei tanács hozzáállását a kérdéshez, és a megyei vb valamennyi járásban következetesen a 100%-os teljesítést írta elő akkor is, amikor arra semmi remény nem volt. Természetesen ezt látták a járási vb szakemberei, a határozatok azonban - felsőbb utasításra - mindig mindenütt a terv maximális teljesítését, esetenként túlteljesítését tűzték ki célul. Jogszabályok alapján a járásokban az MDP járási bizottságai dolgozták ki a beszolgáltatási ütemterveket (a tsz-szervezés és a mezőgazdasági munkák ütemtervét szintén az MDP dolgozta ki), kezdetben az egyes községekben a beszolgáltatás ezen ütemtervek szerint történt. Ahol az ütemtervtől elmaradtak és ez a legtöbb helyen így volt -, ott a járási vb előbb-utóbb elrendelte a beszolgáltatandó mennyiség személy szerint történő meghatározását. Ez történhetett szabályszerű vb-határozat meghozatala formájában (pl. a nagyatádi járásban augusztus 25-én), de történhetett szóbeli utasítás útján is (pl. a fonyódi járásban), minthogy a járási vb a községi elöljáróságokat utasíthatta. * * * Az elnök beszámolójából az is kiderül, hogy gyakorlat volt a megyében, ezen belül a fonyódi járásban is, hogy a jegyzőségek nem adták ki a parasztoknak az őrlési engedélyt. Ezt az kaphatta, aki a kötelező A és B beszolgáltatáson felül további C beszolgáltatást is teljesített. A C őrlési engedély jogot jelentett arra, hogy a parasztgazda saját gabonáját a malomba vigye, és ott saját szükségletére lisztté őröltesse. Ezt az engedélyt a községi jegyzőknek kellett megadni, azonban nem adták meg feltehetően arra várva, hogy a parasztok annak érdekében majd további beszolgáltatást teljesítenek. Ez nem történt meg, erre a parasztok a továbbiakban nem adtak be C jegyre gabonát, így őrlési engedélyt továbbra sem kaptak. Az őrlési engedélyek visszatartása teljesen törvénytelen volt, ez bizalmatlanná tette a parasztokat, és arra ösztönözte őket, hogy ne teljesítsék a beszolgáltatást. Másik oldalról növekedett a kenyér és lisztfelvásárlás,

9 mivel a gazdák nem jutottak saját liszthez, ez pedig a közellátási veszélyeztette. Ezért adta ki a megyei tanács vb a 89/1950. számú határozatát.

10 A határozatból kiderül, hogy több jegyzőség .az aktus meghozatalának idejéig egyáltalán nem adott ki C őrlési engedélyt. A megyei vb leszögezte, hogy az engedély megtagadása törvénytelen, ezért minden községben ki kell doboltatni, hogy aki C gabonát beadott, annak őrlési engedélyt adnak. * * * A megyei vb egyébként rendkívül gyakran beavatkozott a járási tanácsok munkájába, és valóságos utasításözönnel árasztotta el őket. Ennek bár jogilag nincsen akadálya, a felettes vb aktusai az alsóbb végrehajtó bizottságokra ma