Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Géger László: A tanácsok megalakulása Somogyban (1950. augusztus 15.-október 22.)

A TANÁCSOK MEGALAKULÁSA SOMOGY MEGYÉBEN (1950. június lytől október 2z-ig) GÉGER LÁSZLÓ I. A tanácsok megalakulásának jogi és történeti előzményei Magyarországon 1948 júniusától a politikai cs társadalmi-gazdasági elet minden területén megkezdődött az új társadalom építése. A nemzeti bizottságok, üzemi bizottságok, földigénylő bizottságok stb. nemcsak a dolgozók megnyeréséért és a hatalomért vívott küzdelemben töltöttek be jelentős szerepet, de egyúttal szervesen beépültek a népi demokrácia politikai intézményrendszerébe. A tőke kisajátítása és a burzsoáziának a hatalomból való kiszorítása után azonban az MDP feleslegesnek és terhesnek érezte őket, s nem volt hely részükre a kiépülőben lévő új politikai intézményrendszerben. 1949. március 12-én - a kormány vonatkozó rendelete alapján - az üzemi bizottságok beolvadtak a szakszervezetbe. Ezzel a közvetlen demokrácia felszabadulás után létrejött szervei, intézményei közül az utolsó is megszűnt. A Központi Vezetőség 1948 novemberi ülésétől mind a párton belül, mind a társadalmi életben visszaszorult a demokratizmus, és a Rákosi-csoport ragadta magához a kezdeményezést. Előbb a demokratikus pártokban jelölték meg az osztályellenség fő bázisát. Az MDP KV 1949 márciusi ülésén a főtitkári beszámoló egyértelműen leszögezte, hogy a demokratikus pártok puszta léte „tartalékot" jelent az osztályellenség számára, vagyis a függetlenségi népfront nem a pártok összefogásának a szerve, hanem a többi párt felszámolásának eszköze. 1949. február i-jén megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront, amely március 15-i kongresszusán állást foglalt a szocialista építés mellett. A kongreszszus után - a májusra tervezett országgyűlési választások előkészítéseként - minden megyében, városban és községben életre hívták a népfrontbizottságokat. Ezt követően az ellenséget a pártvezetés az MDP sorain belül kereste. Eluralkodott a direktórikus és bürokratikus vezetési stílus, a pártot és a társadalmat fokozatosan megmérgezte a bizalmatlanság és a gyanakvás légköre. A vezetést törvénytelenségek, hibás, kollektív előkészítés nélküli politikai és gazdasági döntések jellemezték. Ennek a korszaknak a legnagyobb és hosszú távon időt álló politikai vívmánya az alkotmány elfogadása, ennek alapján a tanácsrendszer felállítása volt.