Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Andrássy Antal: A polgári forradalomtól a szocialista forradalomig (1918. ősze)
számú őrei is. A munkásőrök szolgálatát a polgárság rövidesen kénytelen volt elismerni és a kiesett munkabérüket ezért megtérítette. A januárban tartott rendkívüli városi közgyűlésen ezért kérték a hadügyminisztert, hogy a jelentős kiadást vállalja magára. Berényi Ármin a nemzeti tanács javaslatában a polgárőrök és a munkásőrök számának redukálását és a díjtalan szolgálatát is megkísérelte. Javaslatával a szavazáskor azonban alulmaradt. J()2 1919. január 5-6-án tartott megyei szociáldemokrata kongresszuson a 43 873 párttag képviseletében 275 küldött volt jelen, ahol Kovács Miksa megyei párttitkár elítélte a fosztogatókat, ,,?nert ?ninden becsületes és önérzetes munkásnak tudnia kell, hogy ez nem forradalmi, hanem közönséges rablási munka volt". A pártértekezlet végezetül határozatában rögzítette, hogy a „ .. . kommunizmus alapján áll, de annak ??iegvalósításában a fokozatos fejlődést tartja szem előtt". Ekkor hozták ugyancsak azt a forradalmi határozatot, hogy „amelyik nagybirtokos a termeléssel szemben passzív rezisztenciát foglalna el, attól az 500 hold birtok is elvehető legyen". mi Ekkor a kaposvári vörös karszalagos fegyveres munkásőrök a Turul Szálló nagytermét, a pártértekezlet helyét, valamint az épületet biztosították. Január végén és február elején Somogyban egymást követték a baloldali munkásmegmozdulások. November 10-től a gombamódra létrejött vidéki szociáldemokrata pártszervezetek mutatták, hogy a munkásmozgalom nemcsak „kaposvári jelenség". Somogy megyéből az 1919. január 20-február 15. közötti időszakról készült jelentés alapján a szociáldemokratáknak 24 községben: Felsősegesd, Mesztegnyő, Bálványos, Buzsák, Csurgó, Nagyatád, Somogyszob, Miháld, Ádánd, Nemesvid, Marcali, Kiliti, Szenna, Inke, Kőröshegy, Felsőmocsolád, Polány, Karád, Nagybajom, Somogyszil, Toponár, Böhönye, Balatonboglár és Somogyváron volt Kaposváron kívül szervezete. A kisgazdapártnak 33 községben, a Mezőffy-pártnak 3, a Károlyi, a Függetlenségi és a Polgári Köztársasági Pártnak pedig 1-1 községben volt szervezete. Földéhség miatt 46 községben pedig mozgolódást jelentettek. 164 Az igali főszolgabíró a február hónapot jelölte meg, hogy ekkor a „ . . . forradalmi állapot olyan fázisba jutott, melyben a kormány polgári és így mérsékelt programja háttérbe szorult és teljesen a szocialista irányzat jutott előtérbe. . . . Az izgalom a nép körében oly nagy, hogy igényei kielégítése tovább nem odázható."^ Tabon január végétől a ,, . . . népgyűlés népgyűlést követ, a legalsóbb néposztály mind szilajabb lesz. A vörös kokárdák veszedelmesen szaporodnak" írta később a főszolgabíró. 166 Somogyi Ferenc nyomdász, a pártszervezet titkárának javaslatára január 26-án megalakították a munkástanácsot, mivel az addigi nemzeti tanács „csak a gazdagok ügyét szolgálja. Ettől kezdve - írta a főszolgabíró - a tényleges hatalmat a munkástanács gyakorolja lassan, de félelmesen fokozódó mértékben". A tabi munkástanács rövidesen létrehozta saját fegyveres őrségét, a „vörös nemzetőrséget", amely február 23-án lefegyverezte a polgárőrséget, elfoglalva annak helyiségét és fegyverraktárát. Március 5-én a tabi munkásőrség alegységeinek biztosítása mellett megkezdték a nagybirtokok szocializálását. Hat nap múlva a megyei direktórium hatalomátvételével egyidőben pedig Somogyi Ferencet a járás közigazgatásának vezetésével bízták meg. lf)/ 19 19. január 23-án a vármegyei főjegyző évnegyedes jelentésében az év első hetében 500 főre tartotta a „munkástanács által szervezett munkásörsé-
