Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Andrássy Antal: A polgári forradalomtól a szocialista forradalomig (1918. ősze)

November 23-1 bizalmas tiszti parancsában Reichard megparancsolta, hogy ami­kor a községekből a leszerelésüket intézők nincsenek otthonukban, „a községek nemzetőr alakulásait az otthon esetleg rejtegetett fegyverek összegyűjtésére, il­letve elkobzására használják fel"/'-' Sem ez, sem a későbbi házkutatások alig ve­zettek eredményre. A tízezernyi fegyverből néhány tucatot sikerült csak elko­bozni. Pedig november 22-től a nemzetőröket a kutatásban tapasztalt csendőr­őrsök kiegészítésére is felhasználták. 50 A nemzetőrség, mint belső karhatalom, a polgári rend védelmében ala­csony hatékonyságú maradt. Egyetlen, eredményesnek mondható sikerét a nem­zetőrség november első felében, a horvát területről betörő fegyveres fosztogatók elleni akciókban érte el. Igaz, ebben nagy érdemük a felbomlófélben lévő és a nemzetőröknek átkeresztelt katonai egységeknek volt. így a barcsi nemzetőrség és az ott állomásozó katonai határrendőrség együttes akciója érdemel figyelmet. Albrecht Dezső tartalékos zászlós november elsején „önként jelentkező kato­nákból megalakította a nemzetőrséget és így Barcs vasúti és közúti hídjaihoz megfelelő létszámú őrség állt a rendelkezésére" J' 1 A hídon két szénnel teli vasúti kocsi kisiklatásával pedig a szerb oldalróli közlekedést akadályozta meg. A Dráva túlsó partjáról szinte naponként átránduló fegyveres fosztogatók elleni fellépésükkel két hétig, a szerb királyi csapatok megszállásáig nyugalmat terem­tettek. A barcsi nemzetőrség tűzkeresztsége már alakulása másnapján bekövet­kezett. Ekkor mintegy félszáz fosztogató horvát fegyveressel a Dráva rakpart­ján ütköztek meg. Az ütközetben meghalt 18 horvát, akik Dugoszló, Budrovác és Juranovac községből valók voltak. 5 ' 2 A november 7-én véglegesen felállított Dráva-vonal parancsnokság nem­zetőrségébe a későbbi napokban önkéntesek már nem jelentkeztek. Ezt az alis­pánnak az attalai, valamint az andocsi körjegyző is jelentette. 33 November 4-tői Bernátsky Kornél ezredes kinevezésétől, a határvédelmi szolgálatra jelentkező nemzetőrről az alispánnak alig volt tudomása. December 2-án az alispán szinte könyörgő hangon fordult a főszolgabí­rákhoz. Mivel a megye nem kapott megfelelő karhatalmat, az alispán önkéntes határőröket toborzott. „A határ megvédéséről magunknak kell gondoskodni, ezt minden községben hirdessék ki azzal, hogy felkérem az otthon lévő katonákat, hogy vármegyénk védelmére önként jelentkezzenek, s Kaposvárra a vármegye­házhoz fegyverrel vagy anélkül azonnal jöjjenek be." Wl A megyei nemzetőrség határvédő egységei helyérc a fővárosból néhány kisebb tengerész, ún. repülő osztag érkezett. Rövidesen ezeket az alispán a nem­zetőrparancsnokkal egyetértésben nem a határra, hanem a közrend biztosítására, főleg a lengyeltóti és a marcali járásba vezényelte. Itt fegyvereket és a kasté­lyokból elhordott tárgyakat kutatták, a tulajdonosaiknak juttatták vissza. 55 így az utolsó nagyobb szabású ténykedése a Charles Artúr tiszthelyettes parancsnok­sága alatti nemzetőr tengerész századnak 1919. január 11-én lett volna Gyéké­nyesen. A fővárosból és a környékbeli fegyveres katonákból álló helyi vasúti nemzetőr szakasz katonái megszállták az állomást és a postahivatalt. Majd fel­törték a pénztárszekrényeket és azok tartalmát magukhoz véve, éjjel kiadós mu­latozásba kezdtek. Mire a kaposi tengerészek odaértek, az ittas bandát a Nagy­kanizsáról érkezett nemzetőr-honvédek lefegyverezték. Elvéve fegyvereiket, köz­tük egy géppuskát, majd a kijózanodó nemzetőr „bajtársakat" elagyabugyálva, szétkergették őket. 5f '

Next

/
Thumbnails
Contents