Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Andrássy Antal: A polgári forradalomtól a szocialista forradalomig (1918. ősze)

November 23-1 bizalmas tiszti parancsában Reichard megparancsolta, hogy amikor a községekből a leszerelésüket intézők nincsenek otthonukban, „a községek nemzetőr alakulásait az otthon esetleg rejtegetett fegyverek összegyűjtésére, illetve elkobzására használják fel"/'-' Sem ez, sem a későbbi házkutatások alig vezettek eredményre. A tízezernyi fegyverből néhány tucatot sikerült csak elkobozni. Pedig november 22-től a nemzetőröket a kutatásban tapasztalt csendőrőrsök kiegészítésére is felhasználták.

50 A nemzetőrség, mint belső karhatalom, a polgári rend védelmében alacsony hatékonyságú maradt. Egyetlen, eredményesnek mondható sikerét a nemzetőrség november első felében, a horvát területről betörő fegyveres fosztogatók elleni akciókban érte el. Igaz, ebben nagy érdemük a felbomlófélben lévő és a nemzetőröknek átkeresztelt katonai egységeknek volt. így a barcsi nemzetőrség és az ott állomásozó katonai határrendőrség együttes akciója érdemel figyelmet. Albrecht Dezső tartalékos zászlós november elsején „önként jelentkező katonákból megalakította a nemzetőrséget és így Barcs vasúti és közúti hídjaihoz megfelelő létszámú őrség állt a rendelkezésére" J'

1 A hídon két szénnel teli vasúti kocsi kisiklatásával pedig a szerb oldalróli közlekedést akadályozta meg. A Dráva túlsó partjáról szinte naponként átránduló fegyveres fosztogatók elleni fellépésükkel két hétig, a szerb királyi csapatok megszállásáig nyugalmat teremtettek. A barcsi nemzetőrség tűzkeresztsége már alakulása másnapján bekövetkezett. Ekkor mintegy félszáz fosztogató horvát fegyveressel a Dráva rakpartján ütköztek meg. Az ütközetben meghalt 18 horvát, akik Dugoszló, Budrovác és Juranovac községből valók voltak.

5

'

2 A november 7-én véglegesen felállított Dráva-vonal parancsnokság nemzetőrségébe a későbbi napokban önkéntesek már nem jelentkeztek. Ezt az alispánnak az attalai, valamint az andocsi körjegyző is jelentette.

33 November 4-tői Bernátsky Kornél ezredes kinevezésétől, a határvédelmi szolgálatra jelentkező nemzetőrről az alispánnak alig volt tudomása. December 2-án az alispán szinte könyörgő hangon fordult a főszolgabírákhoz. Mivel a megye nem kapott megfelelő karhatalmat, az alispán önkéntes határőröket toborzott. „A határ megvédéséről magunknak kell gondoskodni, ezt minden községben hirdessék ki azzal, hogy felkérem az otthon lévő katonákat, hogy vármegyénk védelmére önként jelentkezzenek, s Kaposvárra a vármegyeházhoz fegyverrel vagy anélkül azonnal jöjjenek be."

Wl A megyei nemzetőrség határvédő egységei helyérc a fővárosból néhány kisebb tengerész, ún. repülő osztag érkezett. Rövidesen ezeket az alispán a nemzetőrparancsnokkal egyetértésben nem a határra, hanem a közrend biztosítására, főleg a lengyeltóti és a marcali járásba vezényelte. Itt fegyvereket és a kastélyokból elhordott tárgyakat kutatták, a tulajdonosaiknak juttatták vissza.

55 így az utolsó nagyobb szabású ténykedése a Charles Artúr tiszthelyettes parancsnoksága alatti nemzetőr tengerész századnak 1919. január 11-én lett volna Gyékényesen. A fővárosból és a környékbeli fegyveres katonákból álló helyi vasúti nemzetőr szakasz katonái megszállták az állomást és a postahivatalt. Majd feltörték a pénztárszekrényeket és azok tartalmát magukhoz véve, éjjel kiadós mulatozásba kezdtek. Mire a kaposi tengerészek odaértek, az ittas bandát a Nagykanizsáról érkezett nemzetőr-honvédek lefegyverezték. Elvéve fegyvereiket, köztük egy géppuskát, majd a kijózanodó nemzetőr „bajtársakat" elagyabugyálva, szétkergették őket.

5f

'