Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Bősze Sándor: A Csokonya-vidéki Népnevelési Egylet története

lehetőségével is éltek. A számadókönyvük tanúsága szerint iS6S és 1908 között 80 - évente 1-16 - esetben adtak 3 309,- frt és 2315,- K kölcsönt (összesen: 8 933,- K), tagjaiknak 20-200,- frt, ill. 30-400 K összegben, a törvényesen megállapított 6"()-os kamatra. A bevétel rovatba kerültek a kisebb, alkalomszerű adományok is. Az egyesületek saját fenntartásuk érdekében nyereséget jelentő mulatságokat szoktak rendezni. Ez a szokás nem volt jellemző a Csokonyai Népnevelési Egyletre. A tagság Az egyesületek tevékenységének, működésének feltárásában az egyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladat megállapítani a tagság mennyiségi, minőségi összetételét, valamint rétegződését, ugyanis a nyilvántartásaik általában eltűntek. Ezek után a népnevelési egylet meglévő jegyzőkönyve, számadó könyvei és vegyes iratai alapján joggal remélhetnénk egy teljes és mindenre kiterjedő réregvizsgálat lehetőségét. Sajnos, ezeket az amúgy értékes dokumentumokat nem vezették teljes pontossággal. így a közölt számadatokat és a grafikonon ábrázoltakat csakis a folyamatokról tájékoztató eszközökként használhatjuk. Pontosításukra és valósághoz közelítésükre csak az adatkezelésben bizonytalanságokat okozó tényezők jelzésével és minél sokrétűbb vizsgálatával nyílik némi lehetőségünk. Évi taglétszámkimutatást nem készítettek, csak egy-két évben jegyzőkönyvezték ezt. Az 1868. március 16-i közgyűlésen megállapították, hogy a taggyűjtés eredményeképpen 85 fő írta alá a gyűjtőíveket, melyeket egyébként továbbköröztek a falvakban,''

0 1904-ben 25 rendes tagot regisztráltak.'

11 A számadó könyvben, pontosan nem datálható adat szerint, valamikor 1904-1908 (?) között 24 alapító és 20 rendes taggal számoltak.

1

'

2 A grafikonon ábrázolt tagdíjat fizetők közül azonban sokan több éves hátralékukat törlesztették. Nem lehet tudni azt sem, hogy ilyenkor a teljes tartozást rótták-e le. Emiatt fölösleges munka lenne a bevételezett összeget elosztani az egy évre eső tagdíjjal, hogy így kíséreljük meg visszamenőleg rekonstruálni a tagok számát. Az egyes rovatok többször a tagok száma nélkül jelezték az egyes községből befolyt összeget. 1868 — 19

T8 között évente 0-46 rendes és c-99 pártoló tagot jegyeztek fel a pénztárosok. Az utóbbiak száma (átlag 17-35 fő) rendszerint jóval meghaladta az előzőkét (átlag icil fő). A grafikon a tagsági típusok együttes befizetései alapján készült. Az 1914-re meredeken lezuhanó görbe jelezte, hogy az 1. világháború derékbatörte az egyesület tevékenységet. 15 évi szünet után 1928. március 31-rc hirdettek közgyűlést, de miként azt Szalóky írta, arra már alig jöttek össze a tagok. Az egyesület értékes jegyzőkönyvének segítségével számba vehetjük a közgyűléseken megjelenteket. A grafikon 10-77 fő között mozgó átlagot mutat. Az alapszabálytól eltérően mindössze 13 esztendőben tartottak évente kétszer közgyűlést. Az itt jelenlevők száma azonos éven belül - kivéve 1895-öt - közel azonos volt. Amiatt sem volt érdekes a grafikont aprózni, mert 23 esetben a név szerint felsoroltak után még odaírták, hogy „számos tag", „szépszámú közönség", „stb." vagy „nők is szépszámmal" voltak jelen. Mindenesetre a tagdíjfizetési fegyelem időszaki lazaságaira utalt, hogy a jelenlévők száma meghaladta a